Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

aduként került be Nagy-Budapest terve Rákosiék politikai programjába. 1950-ben azonban már egy teljesen megváltozott kül- és belpolitikai helyzetben került sor a főváros bővítés megvalósításra. Már nem a szavazatok többségének megszerzése, nem az erős kommunista budapesti Városháza megteremtése volt a célkitűzés, hanem az önálló politikai mozgást, akaratkinyilvánítást és érvényesítését lehetővé tevő budapesti autonómia felszámolása. Az egyéni kezdeményezést megszüntető centralista politikai-igazgatási modell, a szovjet példa nyomán életre hívott tanácsrendszer megteremtése vált fő célkitűzéssé. Egyedül a Pest környéki szociáldemokrata politikai bázis megtörése maradt aktuális az eredeti célkitűzések közül. A Szakasits-Marosán csoport eltávolítására néhány hónappal az egyesítést követően került sor. A nagyzási hóbort szempontja is érvényesült az egyesítés elrendelésében. A korszerű vas- és acéltermelés megvalósításához szükséges nyersanyagbázis és elegendő energiatermelés nélküli országból a „vas és acél országát" létrehozni szándékozó torz vezetésnek nyilván szüksége volt a 2 milliós lakosságú főváros megteremtésére is. De amíg a „vas és acél országának" kifejlesztéséhez hiányoztak a gazdasági feltételek, addig Nagy-Budapest létrehozására a realitások már adottak voltak. Ez utóbbi esetben csupán egy - régóta esedékes - a fejlődést előrevivő közigazgatáspolitikai intézkedést kellett megtenni, melynek korábbi meghozatalát éppen a hatalmat birtokló, történelmi aspektusokból retrográdnak bizonyuló arisztokrata-konzervatív, majd jobboldali politikai csoportok érdekei nem tettek lehetővé. Nagy-Budapest létrehozása az élet által már kiformált gazdasági-társadalmi-kulturális településegyüttes közigazgatási szempontból történő olyan rendezésének értékelhető, amely gazdasági-történelmi szempontból erre érettnek volt tekinthető. Nagy-Budapest kialakítása, jóllehet a voluntarista politika időszakában történt és indítékai között negatív politikai célkitűzések megvalósítása is szerepelt, mégis a XX. század modem nagyvárosainak fejlődésében mindenütt felülkerekedő egyesítési-növekedési törekvéseket váltotta valóra. Ennyiben alapvetően és objektíven pozitívumként értékelhető. Más kérdés, hogy az országosan érvényesülő akkori hibás politikai-gazdasági vonalvezetés a nagyváros és beolvasztott peremövezetének fejlődése szempontjából nem volt képes kiaknázni az egyesítésből fakadó új lehetőségek által teremtett kedvező feltételeket a megnövekedett főváros egészének fellendítése érdekében. JEGYZETEK 1. Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, Bp., 1950. Közli: Források Budapest Múltjából IV. kötet 1945-1950., Szerk.: GÁSPÁR Ferenc. Bp., 1973. 507-508.. (Továbbiakban: Forr. IV.) 2. Fővárosi Napló, 1950. január 20., In: Forr. IV. im. 511-513. 3. Budapest Főváros Levéltára (Továbbiakban: BFL) XXIII. 101., Budapesti Városi Tanács üléseinek jegyzőkönyvei, 1950. november 3., In: Forr. IV 516-521. 4. Fővárosi Statisztikai évkönyvek adatai alapján 5. MAGYARY Zoltán: Magyar közigazgatás, Bp., 1942. 6. Budapest Története V. kötet. Budapest története a forradalmak korától a felszabadulásig. (Továbbiakban: Bp. Tört. V.) Szerk.: HORVÁTH Miklós. Bp., 1980. Források Budapest múltjából III. kötet 1919-1945., Szerk.: SZEKERES József, Bp., 1973. (Továbbiakban: Forr. III.) 7. Forr. III. im. 587-588. 8. Forr. IV im. 507. 9. Fővárosi Közlöny 1949. július 20. 30. szám 10. HARRER Ferenc visszaemlékezéseinek kiadatlan kézirata alapján, BFL XIV. 31. Főváros 13. fejezet 514. 11. BENE Lajos: Nagy-Budapest tervének kialakulása, In: Városi Szemle (Továbbiakban: VSZ) 1945. 2. sz. 81-98. Bárczy István: A negyvenéves Budapest, In: VSZ 1913., Jubileumi szám. 308