Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

NAGY-BUDAPEST LÉTREHOZÁSÁNAK ERTEKELESE A Nagy-Budapestet megvalósító döntés politikai megfontolás, az úgynevezett szociáldemokrata „jobboldal" megtörése, a választási eredmények befolyásolása, a munkásosztály népességiválasztási számbeli túlsúlyának megteremtése jegyében következett be 1950-ben. Objektíven vizsgálva azonban az újabb főváros bővítést, le kell szögeznünk, hogy az valójában a már régóta esedékes jogi-igazgatási egyesítés realizálását jelentette, amit Rákosiék saját politikai céljaik szem előtt tartásával hajtottak végre. Nagy-Budapest létrehozása értékeléséhez, pozitív, vagy negatív voltának eldöntéséhez, három felvetődő probléma vizsgálata szükséges. Az első kérdéscsoportba tartozik a gigantománia problémája, vagyis annak vizsgálata: szerves történeti képződmény-e Nagy-Budapest, avagy pedig, miként az többször is elhangzott, s újabb vádként merül fel Rákosiék esztelen országlásával kapcsolatban, csupán a realitásérzékét elvesztett voluntarista politikai akarat szülötte. Ide vág e kérdés másik vetülete is, nevezetesen az, hogy nem túl nagy-e a 2 milliós lakosságú főváros a kicsiny Magyarországhoz képest. A történelmi fejlődés előzőekben felsorolt ténjeinek ismerete alapján a szerző megítélése szerint nem lehet vitás, hogy mindkét kérdésre csakis tagadó válasz adható. Budapest 1873. évi egyesítését követően a főváros rohamos gyorsasággal, amerikai ívű fejlődési utat bejárva, egységes várossá, majd európai szinten is jelentékeny világvárosi jellegű, metropolissá alakult. Még látványosabb volt a peremövezet fejlődése. Mindkét terület kifejlődésében egy sor olyan tényező hatott, amely valamennyi modern nagyváros kialakulási folyamatában megfigyelhető. De volt egy sor olyan speciális fejlődési ok is, amelyek csak a magyar főváros és kömyéke esetében regisztrálhatók. Mindezen tényezők érvényesülése következtében a főváros lakossága 1869-tól 1944-ig 280 ezerről 1,235 ezerre nőtt, az elővárosi övezeté pedig 26 ezerről félmillióra. A növekedés Nagy-Budapest létrehozását követően sem állt meg, s a lakosságszám az 1960-as évek végére meghaladta a 2 milliót. A Budapest-koncentráció történelmi fejlődés eredményekéntjött létre. Budapest és kömyéke, mint a Duna medencéjének földrajzi tekintetben egyik legkedvezőbb helyén fekvő nagyvárosa - függetlenül az ország területének változásaitól - szakadatlanul haladt előre növekedésében. E tény egyúttal megkérdőjelezheti annak a kérdésnek a jogosságát is, hogy nem nagy-e Budapest az ország területéhez és lakosságához képest. Ha a főváros, Nagy-Budapest túlméretezett lenne, akkor az első és második - elvesztett - világháborúkat, megszállásokat és gazdasági válságokat követően már nem fejlődött volna, nem növekedés, hanem visszaesés következett volna be, mint az néhány európai nagyváros esetében megfigyelhető. A másik kérdés; miért nem valósult meg korábban és miért éppen 1950-ben a második fővárosegyesítés? Az előzőekben felsorolt politikai-gazdasági és társadalmi okok alapjában világítottak rá az egyesítés halogatásának indokaira, majd 1945 után az egyesítést kiváltó politikai okoknak az érvényesülésére. Nagy-Budapest 1950-ben hatalmi döntés útján valósult meg, de oly módon és olyan közigazgatási megoldást követve, amelyet 1942-ben a főváros akkori vezetői javasoltak. A harmadik kérdés az, hogyan értékelhető Nagy-Budapest létrehozása az eseményt követő majdnem félszáz év múltán? Sokak szerint a Rákosi-érában született Nagy-Budapest hibás döntés eredménye, torz képződmény, az ország vízfeje. Egy másik állásfoglalás szerint Nagy-Budapest létrehozása aktuálpolitikai, választási célzatú húzás volt, egy nagyzási hóbortban szenvedő politika megnyilvánulása.^'*Egy fontos beosztásban volt budapesti városvezető szerint: „...ma sem állíthatom, hogy az elképzelés rossz volt. A világ összes fővárosa átélt valami hasonlót." Felhozta, hogy Londonban, Párizsban és Prágában külön szabályokban rögzítették a főváros és a kerületek közötti kapcsolatot.™ Ez utóbbi állítással szemben érvként említhető, hogy a tanácsi igazgatási rendszer keretén belül is szabályozták a főváros és a kerületek közötti kapcsolatot. A helyesnek tekinthető és Harrer Ferenc által, több ízben hangoztatott felfogás szerint a nagyváros és környéke 306