Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

TER VEK ES TETTEK NAGY-B UDAPEST LÉTREHOZÁSÁRA AZ mO-AS ÉVEKBEN A főváros vezetősége a már említett politikai-gazdasági okok miatt az 1930-as években is elzárkózó magatartást tanúsított Nagy-Budapest tervével szemben. Ilyen tervek ebben az időszakban inkább az állami vezetés részéről merültek fel, látván Budapest és közvetlen környéke közigazgatási helyzetének különbözőségéből adódó állapotok káros voltát és tarthatatlanságát. A témát a legkülönbözőbb irányzatú sajtóorgánumok is állandóan napirenden tartották, akár külön mellékletek, különszámok, vagy ismertebb város- és közéleti vezetők ezirányú meginterjúvolása formájában. Rakovszky Iván volt belügyminiszter, már - az FKT elnöki minőségében - 1929-ben elmondotta, hogy minisztersége időszakában látott egy törvénytervezetet, amely szerint külön Pest-környék vármegyét kívántak volna szervezni. Keresztes-Fischer Ferenc első belügyminiszteri időszakában, 1934-ben a gazdasági válság nyomán felvetődött, a drága közigazgatás olcsóbbítását célzó racionalizálási tervek keretében kidolgoztatott Harrer Ferenccel egy tervezetet NagyBudapest problémájának megoldására. Lehet, hogy erre az indítékot Harrernek a Városi Szemlében közzétett Budapest városrendezési terveiről elmélkedő tanulmánya adta."' Közben nemcsak Budapest és környéke rendezésének kérdése maradt továbbra is a közvélemény és a várostudományi kutatások napirendjén, hanem az 1930-as években felerősödő vidéki magyar városfejlődés is hasonló gondokat vetett fel. Aktuálissá vált a három legnagyobb vidéki agglomerációval rendelkező város: Miskolc, Szeged, valamint Győr és környéke rendezésének tovább már nem halogatható szabályozása. Kozma Miklós belügyminiszter 1936-ban napirendre tűzte a magyar városrendezési ügyek törvényi szabályozását. Miután ő személyesen nem érdeklődött Nagy-Budapest iránt, a törvényjavaslat úgy került a képviselőház elé, hogy abban e kérdés nem vetődött fel. Harrer Ferenc egy 1945 után megjelent tanulmányában írta meg, hogy az általa kidolgozott újabb Nagy-Budapest megoldást csak az FKT újonnan kinevezett elnöke, Bessenyey Zénó „diplomatikus ügyességgel vezetett akciójával" sikerült a törvényjavaslatba becsempészni, méghozzá oly módon, hogy az előkészítő bizottsági tárgyalás alá került szövegben ez a megoldás nem szerepelt. Amint a szociáldemokrata párt egyik képviselője, Propper Sándor a képviselőházban előadta, „...az előadó úr lepett meg bennünket a javaslat tárgyalásának első napján, bizonyára nem saját önszántából" a Közmunkák Tanácsa hatáskörének Budapest környékére történő kiterjesztésével.""^ A kormánypárti többség révén a javaslatot elfogadták s az 1937. évi VI. törvénycikk elnevezéssel kihirdetésre került.'" A városrendezésről és építésügyről szóló törvénycikk nemcsak e két terület fejlődésének adott új, törvényben biztosított lehetőséget és feladatokat, hanem az FKT hatáskörét a főváros környékén fekvő városokra és községekre is kiterjesztette. Ettől számítva a városrendezés és építésügy problémái a fővárosban és a kömyéken a helyi viszonyokra tekintettel levő, de azonos elvek szerinti megoldás útjára jutottak. Nagy-Budapest hatalmas probléma komplexuma elindult a kibontakozás útján. Az 1937. évi Vl.tc. egyben új kifejezést is meghonosított a magyar törvénykezés és a városfejlődés terén azzal, hogy megalkotta a „Budapest székesfőváros környéke" kifejezést. E fogalom lényegében azt a területet jelentette, amelyet városrendezési és építésügyi tekintetben ugyanazon hatóság, az FKT hatáskörébe illetve irányítása alá tartozónak deklarált a törvény. Ez a megoldás kevesebbet jelentett, mint amit közigazgatásilag egy egységbe vont Nagy-Budapest hozhatott volna. Az adott helyzetben a megoldásnak, illetve a megoldás felé történő előrehaladásnak mégis ez biztosította az egyetlen lehetséges módját. A törvény annak a történelmi fejlődésvonalnak a figyelembe vételével készült, amely 1872 óta, a három Duna-menti testvérváros - Buda, Óbuda és Pest - fővárossá kialakulásának folyamatában érvényesült. Nevezetesen a három város esetében az FKT volt az a hatóság, amely a különböző 293