Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

fejlődési szinten álló testvérvárosok rendezésével, átalakításával, nagyszabású közmunkák és középítkezések révén hatékonyan közreműködött Budapest európai mértékű világvárossá fejlesztésében. 1937 után belátható közelségbe került a peremövezetek fokozatosan a fővárosi szintre történő felemelésének reális lehetősége a városrendezési terv megalkotása és megvalósítása útján. A VÁROSRENDEZÉSI TÖRVÉNY (1937:VLTC.) BUDAPESTRE ÉS KÖRNYÉKÉRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSAI Az 1937. május 11-én közzétett törvény meghatározta a városrendezés és városfejlesztési terv elkészítéséhez szükséges alapvető munkálatok fajtáit és sorrendiségét. A városrendezés első technikai műveleteként előírta a városias kialakításra szánt terület vízszintes és magassági felmérését. Pest kömyék térképei 1882-1928 között készültek, többféle méretarányban, és esetenként 50 évnél korábbi állapotokat tüntettek fel. Ezért az első feladat a Pest környékhez tartozó 6 megyei városról és 19 községről - az FKT illetékességének határait csak majd egy év múltán, 1938 tavaszán határozta meg a városrendezési törvényben előírt módon a 32/1938. BM. számú rendelet - fotolitográfiai úton ötezres léptékű, új térkép elkészítése volt. Ez a munka 1938 nyarára fejeződött be, nem kevés anyagi ráfordítással."* A korabeli egységes léptékű térkép elkészülte után következett a terület főközlekedési úthálózati tervének kimunkálása, majd a vízrendezési tervé, melybe a Duna-szabályozási terv is beletartozott. A tömegforgalmú közlekedés bővítési, vonalrendszeri módosításokat is magába foglaló tervei együtt készültek a fő közműhálózati rendszerek fejlesztési terveivel. Mindezen előzetes fejlesztési elképzelések összegzését követően kerülhetett sor az általános rendezési terv elkészítésére, melynek fő feladata volt a városias településű területek, ipari övezetek, pihenőterületek stb. meghatározása. A városrendezési törvény előírásai szerint a városfejlesztési tervet hat éven belül kellett elkészíteni. A főváros és kömyéke rendezési tervei felelősének az FKT-t tették meg, a határidőt 1944. január 1-jében határozták meg. A főváros törvényhatósági bizottsága által létesített különbizottság azonban már 1940-re elkészítette és nyomtatásban megjelentette Budapest városfejlesztési programját, amelynek külön fejezetét képezte a Nagy-Budapest kialakításának tervezete. E lépéssel a főváros megelőzte az FKT munkálatait és kijelölte mindazon főbb fejlesztési célokat, amelyek alapján az 1940-es évek elejétől a régió nagyobb építkezései folytak. A hivatalosnak tekinthető FKT terv csak 1945-ben készült el. Az FKT-munkálatok tudományos megalapozottsággal, az addigi eredmények értékelő figyelembevételével készültek. Különösen a városias betelepülésre szánt területek meghatározását készítették elő igen alapos munkával. Abból indultak ki, hogy ha egy városias településen 200 ember jut egy hektárra, akkor 100 emberre kell jutnia egy hektár szabad területnek. E szempontból kedvező feltételek között dolgozhattak, mivel Budapesten egy hektár területre kereken 50 ember, a kömyéken 26, Nagy-Budapestre átszámítva 13 ember jutott. Tehát elegendő terület állt rendelkezésre egy korszerű, egészséges életfeltételeket nyújtó metropolis kifejlesztéséhez. A laksűrűség viszonylag alacsony volta viszont a közművesítés rentabilitását kérdőjelezte meg, mivel a hektáronkénti 70-100 lakos jelentette e szempontból a minimumot. A főváros belterületén ez az arány fennállt, innen is eredt Budapest belső kerületeinek kitűnőnek mondható közmű ellátottsága. Mindezek a munkálatok - együtt az 1940-ben közreadott budapesti városfejlesztési programmal Nagy-Budapest létrehozásának gondolatát eredményesen propagálták, a városvezetés és a közigazgatás körében, mint elhatározott tényt tudatosították - mégis jogi-igazgatási vonatkozásban az egyesítés ügyét nem vitték előre."' 294