Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

A FŐVÁROS PEREMÖVEZETENEK FEJLŐDÉSE 1920-1930 KÖZÖTT Budapest környékének fejlődése a háborúvesztés és az országterület kétharmadának elcsatolását követően az 1920-as években is folytatódott. Az 1920. és 1930. évi népszámlálási adatok egybevetéséből kitűnik a peremvidéknek a fővárosi fejlődést meghaladó lendülete és mértéke. A statisztikai adatsorok az elővárosi fejlődés gyorsabb ütemének bemutatásán túl még két további, jellemző tényezőt tükröznek. Elsősorban az tűnik ki, hogy a peremövezet könnyebben alkalmazkodott az új körülmények közé jutott és élni kezdő ország továbbhaladása előtt megnyílt lehetőségek felismeréséhez és kiaknázásához. A dualizmus megszűnése, az új országhatárok és a védővámrendszer következtében, lehetőség nyílt a korábbi évtizedekben az osztrák és cseh ipar versenye miatt kibontakozni nem tudó hazai könnyűipari ágazatok megteremtéséhez. A századforduló körül a nagyipar határozta meg a peremövezet ipari arculatát. Az 1920-as években a hiányzó, vagy addig kisüzemi vagy középipari gyár szintjén működő textil- és más könnyűipari ágazathoz tartozó vállalatok megjelenése tette változatosabbá a kömyékbeli városok iparát. A fejlődés jelentős tényezője volt az is, hogy a peremövezetekben már meglévő nehéz- és gépipari üzemek - eltérően a megrendeléshiánnyal és kapacitás- kihasználatlansággal küszködő fővárosi társaiktól - nem indultak pangásnak, hanem sikeresen oldották meg a háborús termelésről a béketermelésre való átállást. A nehézipar a bekövetkezett könnyűipari fejlődés ellenére, továbbra is meghatározója maradt a Pest környéki ipari övezetnek.^" A népszámlálási adatokból kivilágló másik fontos vonása e korszak peremövezeti fejlődésének a dél-pesti területek gyorsabb ütemű növekedése a lassabban előrehaladó észak-pesti körzetekkel szemben. A peremövezetekben korábban megfigyelhető északi irányú fejlődés visszaesésének fő oka az ottani - lakhatási és ipartelepítési szempontból felhasználható - terület elfogyásában keresendő. Dél-Pesten elegendő szabad, olcsó és jó közlekedési kapcsolatokkal rendelkező sík vidék állt rendelkezésre. Kedvezően befolyásolta e régió fejlődését a vízi utak jobb kihasználását lehetővé tevő, 1926-ban a Duna soroksári ágának balpartján a főváros által építtetett ferencvárosi helyi kikötő, majd a Csepel sziget északi csúcsánál 1931-ben beinduló M. kir. Vámmentes Kikötő. E létesítmények kapcsán úgynevezett vámszabad raktározási bázis is kiépült, melynek jelentősége az 1934-ben induló Duna-tengerhajózási - közvetlen, átrakodás nélküli - exportszállítási lehetőség biztosításával hozzájárult a térség gyorsabb ütemű gazdasági fejlődéséhez. Ebben az évtizedben a peremövezet lakosságának száma 135 ezer fővel haladta meg az 1920. évi szintet. A főváros lakosainak száma ugyanezen időszakban csak 78 ezer fővel nőtt. Erzsébetfalva majd 68%-os lakosságnövekedéssel 1923-ban városi rangot nyert el és felvette a Pestszenterzsébet nevet. Újpest és Rákospalota lakossága mintegy 20%-kal haladta csak meg az évtized végén az előző népszámláláskori adatot. Pestszentlőrinc lakosainak száma 40 ezerről 68 ezerre nőtt, Csepelé 13 ezerről 24 ezerre. A dél-budai övezet növekedése mindössze néhány ezres nagyságrendű maradt. A két népszámlálás adatai Pest környék kétségtelen fejlődését tükrözik. 1920-ban a népesség száma a peremövezetekben 317 126 fő, 1930-ban pedig 455 294, a növekedés 43,6%-os. Budapest hasonló adatai 928 996, illetve 1 004 772, a növekedés 8,2%-os. A főváros és kömyéke együttes adatai: 1 246 122, illetve 1 460 066, a növekedés 17,2%-os. A peremövezeti gyorsabb fejlődést kiváltó tényezők, a legfontosabbként említett könnyűipari gyámyitásokon kívül, azonosak a korábban megfigyeltekkel. Az olcsóbb ingatlanárak alapján évente átlagban 5000 építési, telekkialakítási és ugyanannyi családi ház-átadás történt, a kisebb mérvű lakás- és telekbérleti díjak, a jó közlekedés, a kisebb közterhek, amelyek a fővárosi 300 pengő körüli fejenkénti adóterheknek alig egyharmadát tették ki, a falusi életformához közelebb álló konyhakertészkedési és állattartási lehetőség, amelynek révén a családi szükségletek jó része pénzkiadás nélkül volt fedezhető s végül a peremtelepülések e fejlődése eleve serkentő hatást gya284