Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

Középen: Ripka Ferenc főpolgármester. Fotó, BTM Kiscelli Múzeuma korolt az övezet egészének gazdasági-társadalmi viszonyaira.^' A változatlanul fennálló előnyös feltételek nyomán a vidékről felvándorlók főként a peremövezeti településeken leltek első otthonra és megélhetésre, oly módon, hogy innen jártak be fővárosi munkahelyükre. Az elővárosi lakosság több, mint egyötödét a fővárosból kitelepülök tették ki. Itt talált otthonra a történelmi Magyarországhoz tartozó területekről az utódállamok által kiüldözöttek jelentős hányada is. A foglalkoztatottság jellegét tekintve a lakosság döntő hányada az iparban, a kereskedelemben és a közlekedésben talált alkalmazást. 1920-ban a foglalkoztatottak közül az iparban 57,2%, a kereskedelemben és közlekedésben 21,2% dolgozott. 1930-ban az első csoportban lévők számaránya 58%-ra nőtt, míg a második csoportba tartozóké 18%-ra csökkent az abszolút számok tényleges növekedése mellett. A fővárosban a foglalkoztatottak 41%-a az iparban, 20,6%-a a kereskedelemben volt alkalmazva. A peremövezet tehát iparibb jellegíi volt, mint maga a főváros. Az 1930. évi népszámlálás adataiból kitűnik, hogy a 91 000 főnyi peremvárosi munkásságnak fele dolgozott a helyi üzemekben, 10%-a a kisiparban és 30%-a járt be a fővárosi gyárakba. Létszámuk a budapesti gyáripari munkáslétszám 18-20%-át tette ki. Mintegy 5-10%-os munkanélküliségi 285