Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szekeres József: Nagy-Budapest kialakulásának előzményei 269-314

kében igen elmaradtak a pesti peremövezet települései mögött. Lakosságuk együttes létszáma 1910-ben is alig haladta meg a 15 ezret. A filoxérajárvány pusztító hatásáig a három helységben főleg szőlőtermesztéssel foglalkoztak, majd más gyümölcsök termesztésére tértek át. Itt maradtak a hatalmas borospincék, a különböző borfeldolgozó, konyak-, pezsgő-, pálinkagyártó kisüzemek. Kőfejtés és állathízlalás is folyt. Az ipar, elsősorban Budafokon, az 1910-es évektől vetette meg lábát, főként szesz- és sörgyárak, vegyészeti üzem és csiszológyárak említhetők az első alapítások között. A főváros déli határai melletti parcellázások nyomán kialakult Albertfalva ugyancsak lassan fejlődött, aminek oka az volt, mint a három másik délbudai település esetében, hogy nem állt rendelkezésre elegendő szabad terület a nagyobbmérvű ipari tevékenységhez. A Duna-partig terjeszkedő hegyvidék alig néhányszáz métemyi sík területet biztosított, ahol a vasút, az országút és a HÉV-vonal is alig fért el, A bonyolult terepviszonyok miatt a víz- és csatomavezetékek létesítése leküzdhetetlen akadályokat jelentett. De még Buda déh része sem volt ezekben az években beépült. Elegendő itt Lágymányos később bekövetkező feltöltésére és a Fehérvári út és környéke 1930-as évekbeli beépítésére utalni. Tehát a terület földrajzi viszonyai nem tettek lehetővé oly mérvű terjeszkedést, mint a pesti oldalon. Az ehhez hasonló természeti feltételek s adottságok - a hegyes vidék - miatt maradt mérsékeltebb arányú a budai peremövezet nyugati és északi szektorainak fejlődése is. Budakeszi, Pesthidegkút, Békásmegyer egyrészt távolabb is esett a városközponttól, mint a leginkább fejlődő észak- majd délpesti körzetek, másrészt a kedvezőtlen közlekedési-, terep-, hely-, és infrastrukturális feltételek miatt csupán mezőgazdasági termelésre, kertészkedésre nyújtottak lehetőséget. A 21 szomszédos település adatait Budapest növekedési tényszámaival összevetve a fejlődés robbanásszerű képe bontakozik ki. A népesség száma a fővárosban 1869-ben 280 349, az elővárosi övezetben 26 482 volt. 1910-ben 880 371, illetve 217 666. 1920-ban 928 996, illetve 288 329. Százalékban kifejezve 1869-1910 között a főváros népessége 320%-kal, a peremövezeté viszont csaknem 900%-kal nőtt. Az 1910-1920 közötti évtizedben a korábbi gyors ütemű fejlődés a világháború következtében némileg lelassult: a főváros népessége ezen idő alatt 5,5%-kal, az elővárosi övezeté 32,5%-kal nőtt. A gyarapodás oka a hadiipar háborús fejlesztésében keresendő, ami vonzotta az új munkaerőt. A lakosság foglalkozási ágak szerinti megoszlása világossá teszi, hogy a peremövezet döntő mértékben az ipar telepítésének köszönheti gyors fellendülését. 1910-ben a nyolc legnagyobb Pest kömyéki helység - Újpest, Rákospalota, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Budafok, Csepel, és Soroksár - valamely foglalkozást űző lakosságának 60,3%-a tartozott az ipari népességhez, 17,3%-a a kereskedelmi-közlekedési ágazatokhoz. 1920-ban az iparban foglalkoztatottak aránya 57,2%, a kereskedelem-közlekedésé 21,2%. Az együttes arányszám a tíz év alatt 67,6%-ról 78,4%-ra emelkedett. Az ipari népesség mintegy kétharmada a nagyüzemekben talált alkalmazást. Az övezet ipari munkásainak száma 1920-ban csaknem 50%-kal haladta meg az 1910. évi szintet.^^ A FŐVÁROS ES A PEREMÖVEZET FEJLŐDÉSÉNEK TÉNYEZŐI A századforduló idejére Budapest világvárosi színvonalra emelkedett és erős hatást gyakorolt gazdasági, kulturális valamint egy sor más vonatkozásban is a környezetében gombamódra fejlődő településekre. A fővárossal határos övezetben fekvő városok és községek a századfordulóig egyre inkább kapcsolódtak Budapesthez s annak népességi-gazdasági kiegészítőivé váltak. Főként a lakóterületek léptek túl a főváros határain, illetve kapcsolódtak a peremövezethez, de sokkal jelentősebb fejlődésmozzanat volt a gyáripamak a főváros határán kívüli, de ahhoz mégis közeli 276