Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

így látta a karikaturista Krístóffy belügyminiszter választójogi kíséríetét. Borsszem Jankó, 1905, OSZK nizmus, mint ma - szögezte le. Relatív fogalmak ezek. A lényeg: a nemzeti haladás. Most, mikor kiderült, hogy a legcsekélyebb közjogi előre nyomulás is rettenetes akadályokra talál a dinasztiánál, épen úgy igazolva van a 48-as, mint a 67-es politika... A nemzet azért áldoz most annyit közjogi vívmányért, mert e kérdés elintézése után a termékeny gazdasági és demokratikus reformok korszakára akar áttérni. Ha a függetlenségi párt nem vesz részt a kormányzatban, újra ott vagyunk, ahol voltunk."" A konfliktusban nem elsősorban a dinasztia és a nemzet, hanem az uralkodói abszolutizmus és a parlamentarizmus összeütközését látta, és erről az alapról bírálta Krístóffy József belügyminisztemek az általános választójog programjára épülő politikai kísérletét is. A Fejérváry kormány 1905 októberében közzétett reformprogramját emígyen értékelte: „A demokrácia: népfelség... Ez nem ismeri el annak a felfogásnak a jogosultságát, hogy a nemzet bizonyos kérdésekkel nem foglalkozhatik, bizonyos követelésekről köteles lemondani, mert szuverenitásának forrása és határa a királyi kegy... A nemzeti és helyi önkormányzat szempontjából tehát a kormány programja nem demokrata program, hanem abszolutisztikus. Ezek után belügyi és közgazdasági reformjai lehetnek szépek, sőt, relatíve demokratikusak is, de ilyen programot az u.n. felvilágosult abszolutizmus is adhat. "*^ Kristóffy választójogi tervezetét azért is bírálta, mert általános választójog címén valójában írni-olvasni tudáshoz kötött választójogot vezetett volna be. Ezen álláspontja következtében frontáhsan szembe került a kormány választójogi politikája 237