Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

mögé felsorakozó szocialistákkal, akik korábban rendszeresen biztosítottak tömeghátteret gyűléseihez, választási mozgalmaihoz.*** A Vezérlő Bizottságba való belépéssel Vázsonyi vitathatatlanul bekerült az országos politika élvonalába, ami tovább növelte súlyát a városházán is. A fontosabb közgyűlési vitákat megelőző bizalmas értekezletekről korábban általában kirekesztették, most azok egyik legfontosabb szereplője lett. A közgyűlésen is hirtelen az országos politikai állásfoglalás vált a legfontosabb választóvonallá. Vázsonyi Kasicson kívül Polónyiékkal is egy táborban találta magát. Megbomlottak a korábban szabadelvű párti többség sorai is. A közgyűlés 1905. június 28án csatlakozott a törvényhatóságok „nemzeti ellenállásához", azaz megtiltotta az országgyűlésileg meg nem szavazott adóknak és újoncoknak a kormány rendelkezésére bocsátását. Heltai ellenindítványa, amely az önként befizetett adók továbbítását és az önként jelentkező újoncok bevonultatását lehetővé tette volna, kisebbségben maradt." Vázsonyi ezt az eseményt úgy értékelte, hogy az addig uralkodó érdekcsoport a nemzeti ellenállással való szembeszegülésével „önkezével kongatta meg lélekharangját".** Tisztában volt azzal, hogy a törvényhatóságok ellenállása - még Budapest esetében is, ahol a nagyvállalatok önkéntes adóbefizetéseire való tekintettel az anyagi tét a legnagyobb vok - elsődlegesen szimbolikus jelentőséggel bír. A főváros részvételét azért tartotta rendkívül fontosnak, és állt ki teljes határozottsággal mellette, mert „a fővárosnak nem szabad arra a gyanúra alkalmat adni, hogy az ország fővárosa el akar szakadni - a miként elszakadt az általános választások idejében - Magyarország népétől... a városi polgárság érdekében, a városi polgárság becsülete érdekében meg kell mutatnunk azoknak, a kik rágalmazzák a polgárságot, és rágalmazzák Magyarországnak u.n. új elemeit és polgári társadalmát, hogy vagyunk mi olyan önzetlenek, oly áldozatkészek és oly bátrak, mint bármely oligarchája vagy nemese ennek az országnak."*' A közgyűlés november 28-i, az ellenállási határozatot megerősítő döntése után nyilvánosságra hozta azt a szándékát, hogy el kívánja érni, a főváros foglaljon állást az általános választójog mellett is.™ Ekkor azonban már sajátos versenyfutás folyt a kérdés körül. Szinte elképzelhetetlennek látszott, hogy a válság a választójog széles körű kiterjesztése (ha nem is az általános választójog) nélkül érjen véget, hiszen az valamennyi számottevő politikai erő meghirdetett céljai között szerepelt. A fővárosi közgyűlés régi szabadelvű párti többségének mértékadó része nem vállalt ugyan nyílt szolidaritást a Fejérváry-kormánnyal, de követésre méltónak ítélte taktikájának azt az alapelemét, hogy a nemzeti tábor vitorlájából választójogi radikalizmussal igyekezett kifogni a szelet. A december 6-i közgyűlésen az általános választójog felirati támogatásáról szóló demokrata indítvány Heltai, valamint az ugyancsak korábbi szabadelvű párti Heteés Antal hasonló tartalmú indítványával együtt került tárgyalás alá. Vázsonyi élesen elhatárolta magát tőlük, mint olyanoktól akik számára csupán taktikai elem az általános választójog, és nem képviselik azt hitelesen. Emellett már új törésvonalak is felsejlettek. A szabadpolgári párti Platthy György - bár elvben egyetértését fejezte ki az általános választójog eszméjével - úgy minősítette azt, hogy a jelen politikai helyzetben az „nem a nemzeti színű lobogó alatt behozott áru, hanem csempész áru, a mely fekete sárga vagy vörös lobogó alatt érkezik." Végül Heteés és Heltai - utóbbi annak leszögezése mellett, hogy a kommunális választásoknál az általános választójog elvét továbbra is csak kuriális szisztémában tudja elfogadni - indítványukat visszavonták Vázsonyié javára, amelyet a közgyűlés túlnyomó többséggel fogadott el.^' Az év vége felé, amikor kitűnt, hogy az általános választójog elfogadtatása a koalíció Vezérlő Bizottságában súlyos nehézségekkel jár, Vázsonyi már hajlott bizonyos engedményekre, sőt, saját kompromisszumos választójogi tervezetet is kidolgozott. Ez az addigi választókon kívül a magyar nyelven ími-olvasni tudóknak, illetve minden hadkötelezettségét teljesített férfinek, továbbá a közalkalmazásban állóknak és az önálló iparűzőknek biztosította volna a jogot.'^ Ezzel együtt is, Vázsonyi egyre inkább a belső ellenzék pozíciójába szorult a koalíción belül. A pártszövetség első számú fővárosi rezidensének nem ő, hanem Polónyi Géza számított. 238