Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

A koalíció vezérlő Bizottságában Vázsonyi Apponyi Albert gróffal is egy táborba került A bizarr politikai helyzetet a sajtó nem hagyta kihasználatlanul. Borsszem Jankó, 1905, OSZK parlamenten kívüli kormánnyal szemben kibontakozott a törvényhatóságok „nemzeti ellenállása", aminek során megtagadták az országgyűlésileg meg nem szavazott adóknak és újoncoknak a kormány rendelkezésére bocsátását. Hirtelen a városházán is az országos politikai állásfoglalás vált a fő törésvonallá. Vázsonyi már 1904. novemberében csatlakozott az ellenzéki koalíció Vezérlő Bizottságához, és egészen a válság 1906 áprilisi paktummal történt lezárulásáig híiségesen kitartott mellette.*' Emiatt egykorúan és utólag is számos kritika érte, mondván, hogy felvállalta a konzervatív-agrárius dominanciájú koalíció „házi demokratájának" szerepét. Ebben van bizonyos igazság, ugyanakkor Vázsonyi tökéletesen tisztában volt a koalíció heterogén arculatából és belső erőviszonyaiból adódó többféle fejlődési lehetőséggel, ez irányú aggodalmait nem is hallgatta el. Az azonban egyáltalán nem volt eleve eldöntött dolog, hogy a számára akkor legfontosabb kérdésben, az általános választójog ügyében a koalíció végül hogyan fog állást foglalni. Saját szerepét éppen abban látta, hogy a koalíción belül erősítse a demokratikus kibontakozást kereső erőket. A régi szabadelvű párti garnitúrát - csekély számú kivétellel - teljesen alkalmatlannak tekintette egy ilyen irányú fordulatban való közreműködésre. A szabadelvű párti kormányzati rendszer, és ennek képviselői iránti mély ellenszenve, párosulva erőteljesen átélt magyarságérzésével, úgyszólván eleve a „nemzeti" táborban jelölte ki a helyét. A politikai pártrendszer közjogi ellentétek mentén történő megoszlását ugyanakkor önmagában is kedvezőtlennek tekintette, és a nemzeti követelések realizálásától ennek meghaladását is remélte. „A 67 és 48 emlegetése soha nem volt olyan anakro236