Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

A NÉPTRtBUN. kiterjesztésének közelebbi részletezés nélküli említése. Sokféle, a tömegeknek szóló ígéretet tartalmaz, de Vázsonyiékkal ellentétben mélyen hallgat arról, hogyan kívánja a párt a szükséges forrásokat előteremteni. Követelik az elemi oktatás ingyenességét, a tisztviselők fizetésének rendezését, olcsóbb közélelmezést, a szegényügy „lelkiismeretes vezetését", a jótékonykodás kiterjesztését. A munkanélküliséget a Dob utca kiszélesítésével létesítendő új sugárút munkálatainak beindításával látják orvosolhatónak, ami ebben az időben kedvenc eszméje volt a pártnak. A választások a nem egészen szokványos előzmények után a megszokott érdektelenség mellett zajlottak le. Az immár 34 ezer községi választónak kevesebb mint a fele élt jogával. Igazi meglepetés csak az I. kerületben született, ahol a Kasics vezette Szabad Polgári Párt listája győzött, és mind a tíz helyet megszerezte. A VI. kerületben a kialkudott eredmény jött be, a többi kerületben a demokraták súlyos vereséget szenvedtek a régi gamitúra változatlanul jól szevezett és mozgatott csapataitól. A Terézvároson kívül mindössze három jelöltjük szerzett mandátumot."' Ez az ellenzéki létszám ahhoz mindenesetre már elegendő volt, hogy az 1905. évi költségvetés vitájában - mindössze 80 városatya jelenlétében - megszavazzák Baracs Marcellnek a fővárosi törvény revízióját a virilizmus és a cenzusos választójog kártételeire hivatkozva követelő felirati javaslatát. Ez azonban a közgyűlési többség érdektelensége, szervezetlensége, nem pedig politikájának érdemi megváltozása miatt következhetett be.**^ A várospolitika erőviszonyaiban gyors és látványos átrendeződésre tehát nemigen lehetett számítani, enélkül viszont csekély remény mutatkozott a városfejlesztés lendületének tartós megtörésével fenyegető pénzügyi krízis meghaladására. Az ugyanis nem egyszerűen a dekonjunktúra következménye volt, hanem szorosan összefüggött a szolgáltató, a társadalom viszonyaiba aktívan beavatkozó városigazgatásra való áttérés vontatottságával. Ahogy a községpolitikai ellenzék törekvéseiben az új típusú városigazgatásra való áttérés és a politikai reform, a társadalom részvételi lehetőségeinek kiszélesítése egymással elválaszthatatlan kapcsolatban állt, a hagyományos struktúra megmerevedése viszont az ellenérdekelt köröknek biztosított döntő befolyást. Ebben a helyzetben érte a fővárost az 1905-1906. évi politikai válság, és váratlanul átrendezte az addig meglehetősen mozdíthatatlannak látszó városházi erőviszonyokat. Gúnyrajz Vázsonyiról, mintáz 1904. évi vasutassztrájk szervezőinek védőügyvédjéről. Borsszem Jankó, OSZK VAZSONYI AZ 1905-1906 EVI POLITIKAI VÁLSÁGBAN Az 1905. januári parlamenti választásokon az évtizedek óta kormányzó Szabadelvű Párt vereséget szenvedett, a győztes (igen heterogén) pártszövetséget azonban az uralkodó nem volt hajlandó a dualista szerkezet alapelemeit is érintő közjogi programja alapján kormányra engedni. A kinevezett 235