Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

„rossz vezércikk" színvonalán mozog, mivel meg sem említi azokat a teendőket, amelyeket csak a kormány végezhet el: a fővárosi törvény megreformálását, a főváros pénzügyi önállóságának biztosítását, vagy éppen a főváros által már évekkel korábban beterjesztett javaslatok megválaszolását.^" Széll napirendre tűzte a fővárosi törvény revíziójának sok éve húzódó ügyét is. Az 1902 áprilisában közzétett irányelvek tartalmazták Újpest, Kispest, Rákospalota, Erzsébetfalva Budapesthez csatolását. A kerületek számát tizenötre kívánták növelni. A törvényhatósági bizottság létszáma 150-re csökkent volna. A központi igazgatás élén álló kormányzót a király, a két alkormányzót pedig a belügyminiszter jelölése alapján választhatta volna a közgyűlés. A városi tanács kormányzósági tanács néven működött volna tovább, a kerületek élén polgármesterek álltak volna az elöljáróénál lényegesen kiterjedtebb hatáskörrel. Ezek az elképzelések még ily vázlatos formában is alkalmasak voltak arra, hogy az önkormányzat uralkodó csoportjában addigi birtokállománya veszélyeztetettségének érzetét keltsék. Ezek után, a Széli-kormány fennállása idején, a közgyűlési többség több, Vázsonyitól származó, a kormány számára politikailag kellemetlen indítványt is átengedett. Nem sokkal a költségvetési leirat vitája után Vázsonyi javaslatot terjesztett be a Kossuth-szobor felállításának haladéktalan elrendelésére, amit egyhangúlag fogadtak el. Vázsonyi az ilyen típusú állásfoglalásokat azért is nagyon fontosnak tartotta, mert a konzervatív főváros-ellenesség képviselői előszeretettel érveltek a törvényhatóság politikai tárgyú határozataival annak bizonyítására, hogy Budapest a nemzettől elszakadt kozmopolita város. Az előbbinél is nagyobb politikai jelentőséggel bírt, hogy októberben a főváros, ugyancsak Vázsonyi javaslatára, feliratban tiltakozott a póttartalékosok behívásáról szóló törvényjavaslat ellen.'* Később Vázsonyi egyes nyilatkozataiban célzott arra, hogy egyes esetekben a törzsfőnököktől kifejezetten előzetes bíztatást kapott ezen indítványok benyújtására, bosszúból Széll ominózus leiratáért." A törvényjavaslat tényleges kidolgozására a Széll- kormánynak már nem volt ideje, utódai pedig levették a napirendről a kérdést. Ennek ára az volt, hogy a véderővita és a parlamenti válság kiéleződése kapcsán a közgyűlési többség visszatért korábbi, töretlenül kormányhű magatartásához. Novemberben a Tisza-kormány megalakulásának üdvözlését összekapcsolták az obstrukció határozott elítélésével. Sőt, a főpolgármester által vezetett népes küldöttséggel is hódoltak az ellenzék megfékezésének programjával fellépő kormány előtt, ami teljesen szokatlan eljárás volt.'" 1903. novemberében ismét törvényhatósági választásokra került sor. Vázsonyi beszámolójában a párt addigi eredményei közül az örökösödési adó és a jótékonysági adó, valamint a betterment eszméjének felvetését emelte ki, továbbá hogy sikerült odahatni, a főváros „a nemzet központjához méltóan és híven fejezze ki a szabad és önérzetes polgárság meggyőződését" (itt főként a póttartalékosok behívása elleni feliratra utalt). A következő időszak fő feladatának a fővárosi törvény módosításának kierőszakolását jelölte meg.''A választásokra a Terézvároson kívül az V, a VII. és a VIII. kerület demokrata körei is választási párttá alakultak. A kampány közepette bontott zászlót az óbudai demokrata párt is. Immár öt kerületben, méghozzá öt meghatározó kerületben léptek fel tehát demokrata pártok, amelyek egységesen Vázsonyit vallották vezérüknek, és az általa kidolgozott községpolitikai program alapján álltak. E pártok ereje azonban még csak meg sem közelítette a terézvárosi testvérszervezetét. A VI. kerületi kaszinó-párt ismét kompromisszumot ajánlott Vázsonyiéknak, de most már 12 hely átengedésével, azaz az 1900-ban megválasztottakkal együtt 18-ra növelhették képviselőik számát. A többi kerületben viszont az uralkodó pártok teljesen biztosak voltak az eredményben. A demokraták kiváltképp az V. és a VII. kerületben folytattak szinte heroikus agitációt, azzal a tudattal, hogy ez egyelőre legfeljebb egy-két hely megszerzéséhez lehet elég. Új elem volt, hogy a demokrata nyomás községpolitikai pártprogram meghirdetésére késztette a VII. kerületi többségi Ehrlich- Morzsányi pártot is. A demokrata programmal egybevetve szembetűnő ennek paternalista és populista jellege.*" Az önkormányzat strukturális átalakítására vonatkozó elképzeléseket hiába keresünk, csak a legvégén szerénykedik a választójog 234