Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

vádi eljárást kezdeményezett ellene. A megfélemlítés sikerrel járt, a tervezett értekezletek nem váltak rendszeressé."^ Vázsonyiék városgazdálkodással és a közterhek újfajta elosztásával kapcsolatos javaslatait, formálisan többnyire elfogadták, de a megvalósítás irányába tett kezdeti lépések is elakadtak a városatyák túlnyomó részének ellenérdekeltsége, a tanács koncepciótlansága és az erős közgyűlési érdekcsoportok közötti óvatos lavírozása, valamint - nem utolsó sorban - a főváros autonómiájának erős korlátozottsága következtében. Valamennyi ilyen vonatkozású érdemi határozat ugyanis minisztériumi jóváhagyásra szorult, és a közgyűlési megpróbáltatásokon szerencsésen túljutott tervezetek többnyire ezen a szűrőn akadtak fenn. Vázsonyi az 1899. évi költségvetés vitájában javasolta, hogy a közgyűlés foglaljon állást a progresszív városi jövedelemadó, a községi örökösödési illeték és a telkek értékemelkedésének megadóztatása (betterment) bevezetése mellett. A közgyűlés a javaslatokat elfogadta, és utasította a tanácsot az ezekre vonatkozó konkrét előterjesztések kidolgozására."' A progresszív jövedelemadóval kapcsolatban a polgármester kijelentette, hogy az adott pillanatban „tovább nem mehetünk, mint odáig, hogy a kormányhoz felirat intéztessék, jelentené ki legalább elvileg, hogy hajlandó hozzájárulni annak idején, hogy a fővárosi progressiv adó behozassák." A kérdés legközelebb az 1902. évi költségvetés vitájában került elő, amikor Vázsonyi számon kérte a polgármesteren a szükséges előmunkálatok „sürgős megtételét" előíró határozat végrehajtását. Halmos János polgármester válaszában közölte, hogy ezek a munkálatok költségigényesek, ezért a kormány elvi hozzájárulásának kieszközlése előtt elvégzésükre nincs mód. A kormány viszont az ügyben 1899. elején hozzá intézett felterjesztésre még nem válaszolt."" Az ügy megsürgetése után a pénzügyminiszter 1902. novemberében intézett lakonikus rövidségű leiratot a fővároshoz, amelyben közölte, hogy „a községi fokozatos jövedelmi adó behozatalát az állami egyenes adó rendszer reformja és a székesfőváros háztartása alapjának és módszerének törvény útján bekövetkezendő átalakításáig engedélyezni hajlandók nem vagyunk.""^ Ugyanez év decemberében a közgyűlés a kemény tél és a gazdasági pangás folytán kiéleződött szociális feszültségek hatása alatt megszavazott az elfogadott költségvetésen felül 200 ezer koronát a „köznyomor enyhítésére". A pénzügyi ügyosztály ennek nyomán felvetette, a hagyományos nyomorenyhítés szintjén még túl nem lépett szegénygondozás fejlesztésének fedezeteként, progresszív szegényügyi adó bevezetésének szükségességét „egy bizonyos létminimum megóvása mellett". A tanács, a kormánynak az említett leiratban kifejtett álláspontjára hivatkozva, a progresszió elvét nem tartotta keresztülvihetőnek, és ilyen értelemben terjesztett javaslatot a közgyűlés elé."* A vitában Vázsonyi rámutatott, hogy a kormány álláspontja a progresszivitást nem zárja ki eleve, így a tanács állásfoglalásának csak akkor van létjogosultsága, ha az új adónemet is az állami adó pótlékaként terveznék. Ezt a megoldást határozottan elutasította, ehelyett „más alap" keresését sürgette, ami a „progresszivitást és a létminimum érintetlenül hagyását igenis megtűri". A közgyűlés elvileg állást foglalt a szegényügyi adó bevezetése mellett, a határozat azonban csak a létminimum mentesítését tartalmazta, a progresszió kérdésében azonban nem foglalt állást. A tanácsot a konkrét javaslat egy hónapon belüli előterjesztésére utasították, de annak kidolgozásával, úgy tűnik, komolyan már nem is foglalkoztak."' Ez alkalommal sürgette meg Vázsonyi a községi örökösödési illetékre vonatkozó előterjesztést is, aminek a megtételére, mint emlékezhetünk, három évvel azelőtt utasította a közgyűlés a tanácsot. Ismét hasonló értelmű határozat született, amelynek nyomán az illetékesek most már munkához is láttak. Az ügyosztályi előterjesztés 1903. októberére készült el."* Kifejtette, hogy az örökösödési adó mind pénzügyi, mind szociálpolitikai szempontból kedvező adónem. Rendszeresítésére mégsincs lehetőség, mivel az állam is szed örökösödési illetéket, ami lényegét tekintve szintén örökösödési adó, a főváros pedig csak az állam által igénybe nem vett adófajtákat vezethet be. Az örökösödési adó helyett azt ajánlotta hogy a telekkönyvi tulajdon-átruházások után 232