Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

a nem egészen két héttel előbb megalakult demokrata párt teljes erőbedobással vetette magát a választási harcba. Listájukra így is csak 700-an voksoltak. Az agitáció mégsem maradt meddő, mivel a kaszinó 1600 szavazója közül is sokan kihúzták Dezsényi Józsefnek, a Terézvárosi Társaskör elnökének nevét, és helyette Vázsonyit írták be, aki végül 1186 szavazattal (ami a községi választói névjegyzékbe felvett 3064 személy 38,7%-át jelentette) került be a törvényhatósági bizottságba. A választás után Vázsonyiék elhatározták a Demokrata Kör, mint a politizálás folyamatos szervezeti kereteként szolgáló politikai klub megalakítását.'' Rajta kívül az I. kerületben Kasics Péter bejutása keltett még feltűnést, aki ekkor a Honvédelmi Minisztérium tanácsosa volt, de a Közúti Vaspálya Társaság elleni éles fellépése miatt konfliktusa támadt miniszterével, Fejérváryval is, és távozni kényszerült a minisztériumból. Ezután nyíltan képviselhette intranzingens függetlenségi meggyőződését. Szinte azonnal a közgyűlés legaktívabb szereplője lett. Vázsonyi az első hároméves ciklust elsősorban az ismerkedésre és a további bázisépítésre fordította. Az alapvető várospolitikai kérdésekhez ekkor még nemigen szólt hozzá, inkább a kisemberek érdekeinek harcias védelmezőjeként igyekezett fellépni (olyankor is, ha alapvetően a város fejlődését szolgáló intézkedések hoztak valamely csoportot hátrányba), valamint a politikai demonstrációra alkalmat adó lehetőségeket kereste. Több interpellációban adott hangot például a házalók tiltakozásának az általuk gyakoroU csont- és ronggyűjtés eltiltása ellen, amit az alkalomra felvonult házalók lelkes éljenzése kísért a karzatról.^" Hasonlóképp szervezetten vonultak fel mellette a vásárcsarnokok megnyitása folytán megszüntetett nyíh piacokon addig árusító kofák és egyéb árusok, akik szintén őt nyerték meg szószólójuknak^' Legfontosabb feladatnak ennélfogva kerületi hovatartozástól függetlenül egységes program alapján álló közgyűlési párt megteremtését tekintette. A programot - amelyben általános politikai koncepcióját igyekezett konkrét városi ügyekre lebontani - az 1897 évi községi választásokra való felkészülés során, október 16-án hirdette meg.^^ (Ez is szokatlan eljárás volt, hiszen addig a törvényhatósági választáson induló csoportosulások nem léptek programmal a választók elé.) Első helyen a városigazgatás stmktúrájának átalakítását, a polgári részvétel lehetőségének kiterjesztését célzó követelések álltak: a virilizmus és a vagyoni cenzus eltörlése (de az értelmi cenzusnak még megtartása), a kisebbség arányos képviseletének biztosítása (azaz olyan listás választási rendszer, amely a versengő listákat az elért szavazatok arányában részelteti a mandátumokból), az összeférhetetlenség szigorú érvényesítése, valamint a bürokrácia visszaszorítása. Ezután következnek azok a programpontok, amelyek a városi bevételek szerkezetének a „kisemberek" érdekeinek megfelelő átrendezését célozták. A főváros bevételeinek túlnyomó részét képező adóbevételek mintegy 60% -át az állami adók különféle pótlékai és függelékei adták. A legnagyobb tételt az egyenesadók után kivetett 25% községi pótlék jelentette, amely csak felerősítette a degresszív hatású, a nagy jövedelmek igazi megfogására alkalmatlan állami egyenesadó- rendszer minden fonákságát, relatíve a legsúlyosabb terhet a munkásságra és a kispolgárságra hárítva. Az adóbevételnek túlnyomó részét kitevő közvetett adónemek természetüknél fogva elsősorban a tömegfogyasztási cikkek és a lakhatás költségeit terhelték, ugyancsak főként a csekély jövedelmű fogyasztói rétegeket sújtották.^' Vázsonyi számára egyértelmű volt, hogy az önálló városi adók szerepének fokozása elválaszthatatlan az állami egyenesadó-rendszer gyökeres reformjától, ezért ennek a kormánynál történő szorgalmazását is a törvényhatóság fontos feladatának tekintette. A „haszonhajtó vállalatok" városi kezelésbe vételének követelése kapcsolódott az előbbihez: ha ezek bőséges profitja a községi háztartás terhein könnyít, elkerülhetővé válik az adóteher további növelése. E programpontok 1900-ban egészültek ki a magántelkekben közmunkák folytán előállt értékemelkedés megadóztatásának (betterment), valamint városi örökösödési adó bevezetésének követelésével.^" A várospolitikából addig úgyszólván teljesen hiányzó munkásvédelmi, szociálpolitikai szempont érvényesítésének igényét jelentette az a programpont, 227