Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

VAZSONYI VÁROSPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGÉNEK KEZDETE A kerületi klikkek bebetonozott uralmával szemben, a várospolitika arculatának megváltoztatásáért fellépő csoportok számára az egyedüli lehetőséget az jelentette, ha valamely kerületben olyan személyes vonzerővel rendelkező egyéniséget sikerül a községi választáson felléptetni, akire a hivatalos lista szavazói közül is sokan voksolnak, kihúzva valakit az elébük tett listából. Arra remény sem volt, hogy az egyes kerületekben elindított ellenlistákkal le lehet győzni az uralkodó csoportot, viszont a szavazatok összeszámlálása személyenként történt. Ehhez olyan karizmatikus vonásokkal is rendelkező személyiség fellépésére volt szükség, aki képes elhitetni, hogy a gazdagokkal és hatalmasokkal szembeszállva képes előmozdítani a kispolgárság felemelését, társadalmi megbecsülését. Ez a személy volt Vázsonyi, aki 1894-ben jutott közgyűlési mandátumhoz a VI. kerületben. Vázsonyi és a Terézváros társadalma szerencsésen találtak egy-másra. A BelsőTerézváros, a Belső- Erzsébetvárossal együtt, a modern kispolgárság kialakulásának legtipikusabb színhelye, egyúttal a zsidóság által legsűrűbben lakott városrész. Legnagyobb számban ide települtek a tőkés gazdasági életben alkalmazottként elhelyezkedést találó értelmiségi-kishivatalnoki elemek. Itt találhattak a legszélesebb fogyasztópiacra, és ennek megfelelően ide tömörültek a nagyvárosi életformához kötődő szolgáltatóipari és kiskereskedelmi szakmák képviselői. A századfordulón a kerület választójogosultjainak közel felét a hivatalnoki-értelmiségi réteg adta, a kereskedelem és a kisipar önállóinak aránya kevéssel 30% alatt volt." A társadalmilag erősen hasonló arculatú VII. kerületben az Ehrlich-csoport még több mint egy évtizeden át szilárdan kezében tartotta a gyeplőt. Ez a tény is arra utal, hogy a potenciálisan jelentékeny szavazótábor tényleges mozgósításában milyen nagy szerepe volt a személyes tényezőnek. Amikor az 1894. novemberi törvényhatósági választás előtt demokrata elveket valló fiatal, többségükben zsidó értelmiségiek (jobbára ügyvédek) és kereskedők egy csoportja elhatározta a terézvárosi demokrata párt megalakítását, vezérük - ahogy ők maguk nevezték,- Vázsonyi 26 éves kora ellenére már országos hírnévvel rendelkezett. Neve első ízben 1889-ben került a lapok címoldalára, mint az egyetemi ifjúság politikai mozgalmainak irányítója és kiemelkedő szónoka, e minőségében a Függetlenségi Párt vezetőinek politikai partnere. Ugyanez évben az ő cikke volt a jeladás a zsidó vallás recepcióját célzó mozgalom megindítására. Eveken át valóságos lángoszlopa volt a recepcióért küzdő tábornak. Ez a harc amely egyben mozgásba hozta a hosszú ideje meglehetősen tespedt zsidó felekezeti közéletet is, 1894 végén már a sikeres végkifejlet küszöbére érkezett. Vázsonyi fellépése, szónoklatai, publicisztikája új színt hoztak az egész politikai közéletbe: mindennapi munkájukkal a megélhetésért való küszködés közepette a modern, polgári Magyarország megteremtéséhez hozzájámló zsidó kisegzisztenciák öntudatát szólaltatta meg. Magyar és zsidó azonosságtudat összeegyeztetésének lehetőségét fejezte ki. ízig-vérig urbánus szarkasztikus humora élesen elütött a vidékies, urambátyámos adomázó stílustól. A helyi közéletben kifejtett tevékenysége és nemrégiben megkezdett ügyvédi praxisa is növelte híveinek számát. A kerület politikai életét uraló párt a Terézvárosi Kaszinó körül tömörült, közkeletűen kaszinópártként emlegették. A kerület törzsfőnöke Mérő János ügyvéd, királyi tanácsos, majd Radocza János ügyvéd, országgyűlési képviselő volt. Az 1894. évi törvényhatósági választások az addigi helyzettel való széles körű elégedetlenségről vallottak. Jónéhány kerületben léptek fel új ellenzéki szerveződések, valamennyien a „klikkuralom" megtörésének jelszavával. Bizonyos, igen szerény kapcsolatok is kezdtek közöttük kialakulni. Vázsonyi például a Lipótvárosban is bábáskodott a független polgári párt megalakításánál.'* A változás reménye a szavazókat is a szokásosnál némileg nagyobb mértékben hozta mozgásba: a közel 16 ezer községi választójogosuk mintegy kétharmada élt szavazati jogával. A kaszinók jól szervezett gárdáikkal egészében biztos győzelmet arattak, néhány új ember bejutását azonban nem tudták megakadályozni. A legélesebb küzdelem a VI. kerületben bontakozott ki, ahol 226