Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

jelentősebb hányadot - 41,85% - az értelmiségi foglalkozásúak tették ki, ezen belül is az ügyvédek száma volt a legnagyobb. Egy részük a nagytőke közvetlen érdekképviselőjeként tevékenykedett, mások, jól menő ügyvédi irodák tulajdonosaként, virilis alapon jutottak be. A virilisek nagy száma a többi értelmiségi kategóriára is jellemző, azaz közülük is elsősorban a legnagyobb jövedelemmel rendelkezők, a legvagyonosabbak keriiltek a bizottságba. A közgyűlési többség legbefolyásosabb elemei szorosan kötődtek a nagybankokhoz kapcsolódó legerősebb gazdasági érdekcsoportokhoz, illetve a jövedelmező városi közszolgáltatásokat a fővárossal kötött szerződések alapján busás haszonnal ellátó - természetesen ugyancsak a nagybankok érdekkörébe tartozó - vállalatokhoz. Elsősorban e körből kerültek ki a nagyburzsoáziának a bizottságban személyesen ekkor már nem túlságosan nagy számban helyet foglaló képviselői. A tőke képviselőinek számszerűen jelentősebb része önálló ipari, kereskedelmi középvállalatok tulajdonosából verbuválódott, de közülük is számosan voltak érdekeltek bankokban, vagy más részvénytársasági jellegű vállalkozásokban.'" Politikailag a közgyűlés elsöprő többsége hagyományosan a kormányzó Szabadelvű Párt mögött állt. A Belváros törvényhatósági bizottsági helyeit nagyrészt a függetlenségi párti Saskör birtokolta, és állandó harcot vívott a helyi szabadelvű klubokkal a kerületi vezető szerep megőrzéséért. Élén Polónyi Géza, az egyik legaktívabb függetlenségi párti képviselő, az obstrukció egyik fenegyereke állt, aki a függetlenségi politika újkonzervativizmusba hajló, antiszemitizmussal is mindinkább feltöltődő változatának jellegzetes képviselője volt. A várospolitika irányításában azonban szorosan együttműködött a többi nagy kerület kormánypárti, szolidan óliberális és szilárdan 67-es beállítottságú vezető csoportjaival. Ez az együttműködés nem elsősorban a konkrét ügyek feltétlenül közös egyetértésben történő eldöntését jelentette, hanem a kialakult döntéshozatali szisztéma fenntartásában való közös érdekeltséget, az annak megbontását célzó kísérletekkel szembeni szorosan összehangolt fellépést. Ennek keretét az említett negyvenötös választmány biztosította. Elnöki tisztét a Saskörhöz tartozó Kléh István udvari tanácsos, a Pesti Hazai Első Takarékpénztár elnöke töltötte be. A választmány informális szervezet volt, de alapszabállyal és pontosan körvonalazott jogosítványokkal bírt. A virilista városatyák jelölésén túl feladata volt, hogy hogy a közgyűlés által választás útján betöltendő posztokra egy-egy jelöltet állítson, ami általában biztos megválasztást jelentett. A 400 városatyából a közgyűlési munkában mintegy 40-50 vett részt aktívan. A fontosabb szavazásokra a törzsfőnökök megszervezték párthíveiket, de 150-200-nál több szavazatot ilyenkor is ritkán adtak le. A szilárd szavazási fegyelem és mozgósíthatóság azonban csak a kérdések meghatározott körénél érvényesült: országos politikai állásfoglalások, személyi ügyek és többé-kevésbé a magánvállalatokkal kötött szerződések eseteiben. Egyébként a döntések esetleges, kiszámíthatatlan alakulása volt jellemző, semmiféle átfogó várospolitikai program nem létezett, amihez a városatyák igazodhattak volna. A jelentősebb határozatok előkészítése a törzsfőnökök által irányított kerületi értekezleteken, az egyes tárgyak szerinti alkalmi szövetkezések jegyében történt.'^ A közgyűléseken a fontosabb napirendi pontoknál is ritkán hallgattak meg két-háromnál több szónokot. „Aki a kerület határozata ellen felszólal, azt úgy tekintik, mint egy lázadót, s akik a kerület taktikájával egyet nem értenek, azt mint egy felesleges fecsegőt tekintik, a ki az időt rabolja a kész határozatokkal szemben." -jellemezte Vázsonyi az uralkodó tárgyalásellenes szellemet.'* A fontosabb, illetve politikai kérdéseket érintő közgyűlési állásfoglalások előkészítésének fórumai a kerületközi ún. bizalmas értekezletek voltak, amelyek színhelye leggyakrabban Kléh István lakása volt, és a résztvevők köre is jórészt egybeesett a negyvenötös választmánnyal. 225