Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Sipos András: Vázsonyi Vilmos és a budapesti várospolitika 1894-1906 219-247

azok olyan nyereséget biztosítsanak a városi háztartás számára, ami elkerülhetővé teszi az adóterhek fokozását, és nem csak az üzemekbe fektetett tőkét törleszti, hanem azon kívül a nem jövedelmező infrastrukturális és szociális létesítményekre fordított kölcsönpénzek törlesztésére és kamataira is fedezetet nyújt. Bécsben a keresztényszocialista Lueger-féle városvezetés 1896-ban bekövetkezett hatalomátvétele után, harsány antiszemita és nagytőkeellenes propaganda jegyében kezdődött meg, és a világháború előtti évekre be is fejeződött az energiaszolgáltató és a közlekedési vállalatok városi kézbe vétele. Luegerék ezt a politikát egyenesen rendszerváltozásként hirdették meg: „...szándékunk nagyszabású községi szocializmus bevezetése annak érdekében, hogy a közterhek fenyegető emelkedését elhárítsuk, és a közlekedési, világítási és energiaszolgáltató vállalalatok átvételével elegendő bevételre tegyünk szert ahhoz, hogy a fokozott és évről évre emelkedő szükségletek ellenére a város kiegyensúlyozott, deficitmentes irányítását a továbbiakban biztosítsuk.'" A századfordulón már követelményként jelentkezett a városigazgatással szemben az urbanizált életmód feltételeinek sokoldalú biztosítása a lakosság egésze számára, a kialakult és állandóan bővülő kényelmi igényektől az elemi létfenntartás eszközeiig, a kömyezet egy minimálisan elvárt színvonaláig. Azokon a területeken, ahol a piaci mechanizmus látványosan képtelen volt az igények kielégítésére, a hatóságtól várták a beavatkozást. Vázsonyi felismerte, hogy az új típusú kommunálpolitika, amennyiben a polgári részvétel lehetőségeinek a választójog kiterjesztése révén történő növelésével is társul, a társadalmi integráció fontos tényezője lehet. így vélekedett, hogy az új elemek térnyerése rövid időn belül a budapesti várospolitikában is elkerülhetetlen lesz. A közeli Bécs példája - a liberáhsok veresége 1895-ben és a keresztényszocialista, élesen antiszemita Kari Lueger polgármestersége - arra figyelmeztette, hogy ezt éppenséggel antiliberális alapon is meg lehet valósítani. A bécsihez hasonló antiszemita tömegmozgalommal nem kellett ugyan szembenéznie, de Luegerék győzelmében a „hivatalos" liberalizmus megmerevedését, a demokratikus irányú továbbfejlesztéssel szembeni zártságát tekintette döntő tényezőnek. Maga körül ehhez vészterhesen hasonló jelenségeket tapasztalt. A közjogi alapon szervezett liberális pártokat alkalmatlannak tekintette a századforduló valós társadalmi problémáinak, törekvéseinek megjelenítésére és képviseletére. Tartott attól hogy ha a liberalizmus társadalmat integráló ereje nem erősödik meg határozottan, az így keletkező űrt olyan erők fogják betölteni, amelyek az általa képviselt (jórészt zsidó) kispolgári rétegre, és egyáltalában az általa eszményül vallott polgári életformára is veszélyt jelenthetnek. Két irányból is érezte a fenyegetést: a régi és új „reakczió", valamint a szeme előtt kibontakozó szocialista munkásmozgalom oldaláról. Az ezekhez való viszonya azonban lényegesen különbözött. A feudális nosztalgiákat és a modem újkonzervativizmust teljes egészében elutasította, a szociáldemokrata munkásságban viszont megnyerhető szövetségest látott. Ezt arra alapozta, hogy szerinte az adott magyarországi állapotok mellett a legvérmesebb szocialistának sem lehet más feladata, mint a polgári demokráciáért való küzdelem. A fejlett nyugati országok munkásmozgalma viszont Bemstein útmutatásai mentén fejlődik, a nemzetköziség és a „távoli kollektivizmus" hangoztatásától eltekintve gyakorlati követeléseik nem különböznek élesen a demokratákétól.^ Vázsonyi pedig maga is szükségesnek tartotta a szociális szempontú állami beavatkozást: „Az egyenlő jog és a kultúra által szabadságra fölnevelt nép boldog és egyetértő csak akkor lehet, ha a nemzeti vagyon megoszlása arányos és igazságos... A gazdasági egyenlőség szép és nemes álom, de el nem érhető. A gazdasági igazságot azonban a népállam megvalósíthatja, ha a gyengéket óvja, védi és hathatósan támogatja, hogy a versenyben a nagyokkal szemben megállhassák a helyüket."^ Vázsonyi határozottan vallotta, ahhoz hogy a munkásságai leendő szövetségben a polgári erőké legyen a domináns szerep, a polgári társadalom mély megosztottságát fel kell számolni, és a munkásokat is be kell vonni a polgári társadalom kereti közé. Enélkül az egész liberális beren222