Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

Székely Bertalan: Vázlatok a Szent Jobb kápolna falképeihez. MNG Grafikai Osztály. viszonylag csekély területeket hagyott e célra, pl. a déli fal ablakai között. De az omamentális és figurális rész vizuális ereje, esztétikai értéke a Rózsafüzér-ciklusban sincs egyensúlyban, sőt, a medailonokba szorított finoman unalmas, nemes közhelyeket felsorakoztató illusztratív részek másodrangúak. Elhalkuló színeikkel egy immaterializálódott világot mutatnak, nem is képek már, csak a réges-régi képek emlékei. Székely itt, ahol óriási üres felületek álltak a rendelkezésére, nem ezekre a jelenetekre helyezte a fő hangsúlyt, hanem a teljes falsík összhatására. Neki nem kell küzdenie a felülettel, mint Lotznak az déli fal ornamentikával túlterhelt terein. (A templom nyugati részei készültek el legkésőbben, Schulek már nem taktikázott.) Székely célja minden kétséget kizáróan a puszta dekoráció, a Rózsafüzér pszichológiai közlendője nem érdekli. A medailonokat hatalmas, dekoratív angyalokkal köti össze, kompozíciós egységei híres groupp-elméletét példázzák, nem a gótikus falfestés sávos rendszerét. Ám mégis voh előképe, a részek közötti összekötést szolgáló, erőteljes rajzú angyalok feltűnően utalnak az assisiban levő San Francesco felső templomának boltcikkelyeiben megjelenő óriási angyalokra, amelyek feladata ott is a medailonokba komponált jelenetek közötti kapcsolatteremtés, sőt egész szerkesztésmódja az assisi-beli példát idézi."*' De Székely munkáit mintha két mester festette volna. Az akadémiai normák szerint fogalmazott jeleneteivel ellentétes egyes szabadon álló figuráinak alakja és arcformálása, melyek mintha a cseh és lengyel szecesszió szelídített nőalakjai lennének. (A Köpenyes Madonna szeszélyes alakja, vagy a nyugati bejárat „Izsópos" angyalai). A déli kapu előcsarnokában a ma már nem látható „Paradicsomi" kompozíciók rendkívül erőteljes körvonalaikkal, és elrendezésük következtében pedig már a gödöllőiek munkásságának közvetlen előzményei. Lotz - a Szt. László ciklus kivételével - nem fordított ennyi energiát a komponálásra. A déli fal litánia-sorozata sematikus és színtelen, az agyonterhelt festő rutinmunkája, amely a díszítőfestés modem, villogóan színes felületében, márcsak méretei miatt is - ellehetetlenül. Ybl, Lotz monográfusa arra hivatkozik, hogy a mes-