Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

tértől távol állt a gótika szelleme. De talán nem csak ez a hiba. A festő a jóelőre megfestett ornamentika agresszív hatásával nem kívánt megmérkőzni, képei beszorulnak a kész minták közé. Minden kompozíciója azonos sémát követ: háromosztatú felületek, centrumban a Madonna a Kisjézussal, arany háttér előtt, (a nándorfehérvári győzelem színes háttere kivétel). Kétoldalt zajlanak a történések, teátrális akcióként előadva. Lehet azt mondani, hogy e hármas tagolású rendszer a program misztikus hármasságát követi, de hajlunk arra a feltételezésre, hogy inkább unta az egészet, a három osztású kompozíció pedig mindig biztosan sikerül. Az északi fal színvonalasabb, az arany háttér, és a gyengéden kék színvilág finoman összecseng. Ha ezektől a részlet-problémáktól eltekintünk, megállapíthatjuk, hogy ilyen nagyszabású, széles ívben kibontott egységes históriai program - mint műfaj - Budapesten eddig csak a Nemzeti Múzeumban és az Operában valósult meg. E minőségében a Mátyás templom falképciklusa a nemzeti iskola egyik főműve. A négy évtizede kitűzött cél elérte a csúcsot, a nemzeti reprezentáció nem marad el az európai színvonaltól. A nemsokára következő Országházi ciklus és a Budai Vár falképei ehhez már semmit sem tesznek hozzá. Ezután a „nemzeti iskola" mint terminus technikus is idejét múlta, a Henszlmann és Ipolyi (sőt, az egész reformkortól létező művészeti kritika) által favorizált kifejezést lassan felváltja a Fülep Lajos által használt megjelölés, ekkortól „nemzeti művészetről" beszélünk. A Mátyás templom történeti tárgyú szentképeinek eszmei előzményeit a Ferencvárosi templom főhajójának (1881) és a pécsi dóm oldalkápolnáinak ciklusaiban (1885) lelhetjük fel, ezek még a „nemzeti iskola" elkötelezett művei. Mint láttuk, a Mátyás templom ciklusa is e szellemben fogant, de már az eredeti program kivitelezése során is becsúszik egy kis szervilizmus, ami rontja a hatást. Sőt, az eredeti elképzelésektől való távolodás fokozódik. A Szt. Jobb idehelyezésének idején döntés születik arról, hogy még egy Árpád-házi emléke lesz a templomnak. A kriptába szánják eltemetni III. Béla és felesége földi maradványait, „ román stílű" vörösmárvány szarkofágokba. így a koronázó főtemplom királyi ereklye őrzőhelye és királyi temetkezőhellyé is lesz.'™ De az eredeti elképzelés hamarosan átalakul. „Egy év múlva teszi közzé Thaly Kálmán az ellenzék lapjában (!) az Egyetértésben azt a családfát, amely bebizonyítja, hogy Ferenc József egyenes leszármazottja III. Béla Árpád-házi királyunknak. Ennek nyomán rendeli el a király „ősei földi maradványainak" ünnepélyes elhelyezését - saját költségén - a koronázótemplomban. III. Béla sírkápolnájában fekete márványtábla tanúsítja ma is Ferenc József Árpád-házi leszármazását."'^' A hamvak nem is a kriptába kerülnek, hanem a templom egyik legszembetűnőbb helyére, a Szentháromság-kápolnába. Ide nem terveztek falképet, nyugati falára Mikola Ferenc egy hatalmas, román stílusú Maiestas Domini-domborűvet mintázott, fehér majolikából, aranyozva, kék és vörös színnel tarkítva. Alatta jelenik meg a „mennyei várost" jelképező plasztika, mely közrefogja a pulai fehér kőből készült síremléket, szintén Mikola művét. A St. Denis-i székesegyházban látható középkori francia uralkodói síremlékek formájában mintázott szarkofág III. Bélát a sírjában talált királyi jelvényekkel felszerelve, lábainál oroszlánnal ábrázolja. A síremlék két oldalán látható a két fekete márványtábla'^^ avval a családfával, amely a Habsburg-uralkodót magyarrá asszimilálja. A politika művészet iránti érdeklődése - melyet pozitív hatásúnak érzékeltünk korábban - itt bosszulja meg magát. A budavári Nagyboldogasszony-templom végül is egy egészen sajátos jellegű alkotássá lett: koronázó főtemplom, a nemzeti história és a hősök emlékhelye, királyi temető, kegyhely és múzeum is egyben, mint a Wesminster Abbey, vagy a bécsi Votivkirche. Különös helyét a magyar művészetben az adja, hogy bár nem annak szánták, mégis önálló műalkotás. Mindenképpen veszteség, hogy az eredeti templomot erősen átalakították, de a megszületett új épület mégis tiszteletreméltó, mint tipikusan századvégi produktum, mely némely részletében a művészi továbblépés ígéretét hordozza. Ha a Mátyás templomban az orgonán egy Liszt mise szólal meg, vagy a fények játéka láttán átérezzük az enteriőr középkorias, ugyanakkor a millenniumi időkre jellemző hangula207