Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

Ha Czobor szellemi alkotását a programot és a végül megvalósult képciklust vizsgáljuk feltűnik, hogy a templom különleges politikai jelentősége miatt, - amely a Millennium közeledtével csak erősödött, - a szakrális témák fokozatosan háttérbe szorultak. Az ikonológiai rendszer nem a Szentírás részei között fennálló misztikus összefüggésekre, hanem Magyarország keresztényi helytállásának egyre fokozódó kibontakoztatására épül. Az összetartó erő az a vezéreszme, amely a reformkor óta a magyar történelmi közgondolkodásban szélesen elfogadottá vált és a nemzeti iskola jegyében születő históriai kompozíciók sorozatán képileg is formát kapott: „Magyarország Európa védőbástyája a pogánysággal szemben ezer év óta", az ország mint birodalom, számottevő tényező Európa térképén, nagy múltja a nagy jövő záloga. Ennek kifejezésére olyan dicsőséges és megszentelt eseményeket idéznek fel a magyar történelemből, amelyek az egész földrész számára jelentőséggel bírnak. A teológiai konceptus, amely a fő kompozíciókon teljesen összeoldódik a históriaival, a templom titulusának megfelelően a Boldogasszonyt állítja a középpontba, de nem mint istenszülőt, hanem mint a nemzet védasszonyát, akinek pártoló segítsége többször megnyilvánult a magyarság harcaiban. Királyaink hozzá fűződő hagyományosan bensőséges kapcsolatának bemutatása kiemelt falfelületeket kap. A Megváltó mellékszereplővé válik, csak Mária életén keresztül jelenik meg. Ennek egyik oka, hogy a históriai témák egyre nyomulnak és Krisztusnak a nemzethez való viszonyában nincs személyes mozzanat. De az üvegablakoknál már megtapasztalt világiasodási tendenciák is erősödnek, bizonyára nem függetlenül az ekkor folyó parlamenti csatározásoktól, amelyek a nevezetes liberális egyházpolitikai törvények meghozatalához vezettek.""" A konceptus természetesen követi Schulek kilenc fő részre osztott rendszerét.'"' Végigtekintve a teljes programon feltűnik, hogy az alkotók, a bizottsági férfiak és a mesterek együttesen, milyen szép és egyszerű formát alakítottak ki a világi és a szakrális elemek összefonására, mely korántsem veszélytelen vállalkozás. Hármas kapcsolatok rendszerét alkalmazzák, mely már magában is misztikus gojidolatokat sugall, és e hármasságok hatos és kilences egységekké tömörülnek a mintegy negyven önálló kompozíción. Ilyen a középkori szent „Háromkirályok" - Szt. István a térítő, Szt. Imre a példakép és Szt. László a keresztény lovag - vagy a legnagyobb uralkodóink hármasa: ismét Szt. István, az alapító és a kapcsolat, Nagy Lajos aki a legnagyobb birodalmat uralta és Mátyás, aki a független Magyarország jelképe. Mária, Erzsébet és Margit felidézése az ablakokon alátámasztja a rendszert. Az ideológiát kifejező csoportosítások a kompozíciók szerkezetének és az azokon belüU formák következetesen végigvitt hármassága segítségével válnak nyilvánvalóvá. Ezt a hatásos megoldást mind Székely mind Lotz alkalmazta, de az iniciátor kiléte ismeretlen. A képciklus a templom legszebbnek tartott együttesével a Szt. László falképekkel indul, megemlékezve arról, hogy a középkori templomban is volt Szt. László kápolna. Czobor a Szt. László legenda hat mozzanatát választotta ki, két fő csoportra, a király életében és halála után történt eseményekre és csodákra osztva. Mint igazi XIX. századi tudós, a középkori legendát kiegészítette a szent „adminisztrációját" végbevivő király, III. Béla, és III Celesztin pápa medaillon-képével, középre helyezve a király hitelesnek tartott portréját. Czobor jól ismerte a Bécsi Képes Krónikát, amelynek néhány képét viszontlátjuk a falakon.'"^ Lotz kápolnája mintha nem is architektúra lenne, hanem egy ötvösmű. Arannyal és drágakövekkel, zománcfestéssel díszített drága doboz, szent ereklyetartó. Stílusa valahol ott lebeg a historizmus és az új törekvések határán. A Cserhalmi ütközet jelenet képszerkesztésével küzdött a legtovább és itt tért el legjobban a hagyományoktól. Feltűnő, hogy a nőalakot háttal ábrázolja, ennek oka lehet, hogy bizonyos extrém szituációkban tartózkodott a női arc megmutatásától, (lásd az Opera Ariadne-figuráját a kupolában.) A vízfakasztás-jelenet a XIX. században a Szt. László-ikonográfia egyik legkedveltebb mozzanata, többen is megfestették, (Molnár József, Than Mór, Stetka Gyula). Lehet, hogy a motívum kedvehségét a természetábrázolás XIX. századi divatja magyarázza, de a ferencvárosi templomban összekötődik a Szt. István jótékonykodásának aktusával. 198