Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

cesszió. A Loreto-kápolna munkálataival párhuzamosan, 1891 nyarán, Székely - még a végleges program elkészülte előtt - hasonló felfogásban festette meg a négy evangélista jelképeit a szentély boltsüvegeibe. Ez a templom egyik izgalmas pontja. Távolról szemlélve is kibontakoznak a hatásos és különös részletek, az aranyló sugarak vibrálása, a szimbólumok keresett szépségű rajza. A bizottsági munka októberig nem mozdul, amikor Trefort utóda, gr. Csáky Albin kultuszminiszter rendeletére megalakul a Templomépítő Bizottság kebeléből kiváló Festészeti Albizottság.'" Csáky - aki ugyanolyan figyelemmel fordult a templom felé mint elődje - jóváhagyta a főváros anyagi hozzájárulását, és felszólította az elnököt, írjanak ki pályázatot a kifestésre, de legfőképp mielőbb állapítsák meg a falképek tárgyát.'^** Igen figyelemreméltó, hogy míg az Építési Bizottságban egy kehelyről hetekig vitatkoznak, ekkor még nem tudják, mit is festessenek az üresen álló hatalmas falakra. De a konceptust, úgy tűnik, nem kívánták Schulekre bízni és nehéz volt megfelelő szaktekintélyt mellé állítani. Czobor Béla már egy évtizede megfogalmazta véleményét, ami szerint „...egy ilyen programot ahhoz értő bizottságnak kell létrehoznia, nehogy egyoldalú legyen. A freskók megállapítandó cyklusánál különös tekintettel kell lenni a hazai egyháztörténetünkre... melyet a speciális costume és culturtörténeti tanulmányok miatt helyesen, jól csakis magyar ember festhet meg.'"" Gondolataiban nem nehéz felfedezni Ipolyi hatását, akinek megüresedett helyét méltó és ihletett tanítványként végül is ő vette át Mint a magyar történelem jó ismerője, és európai kitekintéssel bíró tudós, évek óta behatóan foglalkozott egyházművészettel, jól ismerte Viollet leDuc akkoriban alapműnek számító munkáját, többször hivatkozik is rá 1882-ben a pécsi székesegyház falképei kapcsán publikált írásában ismertette a középkori templomok faldíszítési módját. Ezek szerint az apszisban a védszentnek, vagy Krisztusnak kell megjelennie, a középhajó episztola felőli részén (Délen) az Ószövetségből merített jelenetek szokásosak, míg az evangéliumi, (Északi) oldal felső részén az Újtestamentum képei úgy, hogy a két oldal egymásnak megfeleljen, a déli oldal az északinak mintegy előképe legyen. Az északi fal szolgál az illető ország, (egyházmegye vagy a templom) történetéből vázolt képek befogadására is, a nemzeti és helyi viszonyokra való tekintettel. „A középkori egyházi... festészet ...speciális nemzeti színezetét a particularis egyház, vagy egyházmegye történetéből merítvén, a templom belsejében találóan szokta egyesíteni. Ezen, a decoratív műfestéstől tárgyilag különböző figurális műfestés szolgáltatta a középkori szegények bibliáját. ...így látjuk ezt hazai középkori templomainkon is""" Czobor a gótika szellemében ezt a struktúrát alkalmazta programja megalkotásakor, bár a sajátos architektúra következtében a rendszer nem érvényesülhetett tisztán. Miután a Festészeti Albizottság megállapította, „...hogy a templom falain talált festési nyomok elegendők ugyan annak bizonyítására, hogy a templom már a XlIIdik században festve volt, de nem elegendők egyetlen egy kép tartalmának a felderítésére sem, és hogy ennél fogva, történeti alap hiányában, teljesen szabad kézzel rendelkezhetik." elfogadta Czobor programját.'^' Ezután kiadták az utasítást Schuleknek hogy a kivitelezéssel Székely Bertalant bízza meg, és úgy mint egykor az üvegablakok készítésekor, ismét mellé állítják Lotzot.'"" A munka oroszlánrésze Székelyé volt, viszont a látványos falak Lotznak jutottak."" Mintegy két év alatt elvégezték a munka nagyját, de a kifestés és a színes üvegablakok csak 1897-ben lettek teljesen készen.'*^ A két mester ekkorra már jól egymásra talált az évek óta folyó sorozatos közös munkában, (Opera, 1884, Pécs 1886-87, Tihany 1889-90 stb.) de stiláris kölcsönhatásuk megnyugtató tisztázása még a jövő feladata."*^ Az elfogulatlan elemzés fontos lenne, mert e két festő tanár is volt, - amit minden alkalommal nyomatékkal meg is jegyez a bizottság - és kezük alól került ki a jövendő magyar festőgeneráció. Az átmenetet képviselik, melynek tanulmányozása mindenkor rendkívül izgalmas feladat. Példaképp említjük a marosvásárhelyi Kultúrpalota omamentális részeit és az Erzsébeti templomot, melyeken felismerhető, hogy a Mátyás templom egyes megoldásainak továbbfejlesztett formációi. A Zeneakadémia angyalai is itt lelik eredetüket, a szabadkai városháza üvegablakai ugyancsak. 197