Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

szecesszió útjára tévedt. Növényi fonadékai néhol egészen improvizáltak és teljesen síkhatásúak. Legjobban érzékelhető a két alkotó közötti stiláris és minőségi különbség ha az egymás mellett álló főszentély és a Szt. Kereszt kápolna falait hasonlítjuk össze. A főszentélyben absztrakt historizáló ornamenst látunk, Zsigmondra utaló sárkányokkal összefonódva. Véleményünk szerint e legkorábban elkészült rész kizárólag Schulek műve. (A sárkányok a stallumok fafaragványain megismétlődnek.) A Szt. Kereszt kápolnában viszont minden klasszikus szabályosságot kerülő, bizarr formációk jelennek meg, amelyeknek már nincs közük a historizmushoz. Itt kétségtelenül Székely keze nyoma mutatkozik. A falak alsó részén, az egyes nagyobb felületeken, a pilléreken sablonnal festett onamensek sorjáznak. Ezek nyersek és kiérleletlenek, hogy ne mondjuk bárdolatlanok, mégis, a formakeresés heve Feszi Vigadójára emlékeztető. A baj az, hogy szemmagasságban vannak és hatásuk az alkalmazott technika következtében szegényes. De a boltcikkelyek indulásánál már egyedileg formált virágcsokrokat látunk, amelyeknél a festők szabadon válogattak a nekik tetsző virágok közül. (Nem úgy, mint a Parlamentnél, ahol néhány évvel később már előírták, hogy a magyar flóra növényeit kell megfesteni.) A szentély díszítőfestése 1892-re lett teljesen kész, ekkor ünneplő tudósítások ismertetik: „...a főszentély román-gót átmeneti stílus, architektúrája egyszerű, széles tagozatú, az építész ezért itt részletesebb, finomabb festést alkalmazott... Szembetűnő az a törekvés, hogy az építészet által megpendített hangot a festés tovább vigye, s a színek által a tér hatása emeltessék. A főszentély uralkodó színe a mennyezeten a kék, légies, könnyű, hideg, a falakon sárga alaptónus, arannyal elegyes meleg színek. A falak alján a nehéz barna vörös dominál. Az ablakok közti falmezőn különösen gazdag az aranyozás, mely azért van, mert az arany az átlátszó részek és a sötét faltömeg közt igen szép színkapcsolatot idéz elő... A szentély a modern dekoratív festésnek remeke.'"" Az Építési Ipar c. lap, amely mindvégig nagy figyelemmel kísérte a történéseket, 1893-ban többrészes cikksorozatot közölt a munkálatokról. Kiemeli, hogy itt húsz esztendőn át magyar művészek, magyar iparosok, dolgoztak. Felemlíti, hogy többen vitatják a belső ornamentika megjelenését, kérdés, mennyiben készült a gót stíl szellemében? „A változatos és görbe vonalak nyugtalanító hatást tesznek a szemlélőre. De idővel a templom be lesz rendezve, a falakra por rakódik, és Székely Bertalan omamentális faldíszítése a Máltai lovagok oratóriumában. 193