Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

A „BELFELSZERELÉS"'^ Bár a Főváros, a kegyúr jogán már a nyolcvanas években szorgalmazta a „belfelszerelés" programját,*" ennek megtervezésére csak a 1890-es évek elején került sor. E rész annyiban csatlakozik tárgyunkhoz, hogy aláhúzza és kiegészíti a kifestést. A kor legmodernebb tudományos műemlékhelyreállítási módszerétől áthatott Schulek máig tiszteletreméltó úttörő szellemben törekedett a korhûségre, bár ő ezen mást értett, mint az utána jövők. A korhűség igényét a templom minden részletére, a műalkotásokra, az üvegablakokra, az omamentális festésre, a belfelszerelési tárgyakra - az orgonára, a padlóra, az asztalosmunkákra, az ötvösművekre, stb. - is kiterjesztette, vagyis ő oldotta meg a belsőépítészi feladatokat is, és mint ilyen azon utolsó alkotók egyike, akinek kezéből egy totális mű került ki. (Az ellene megnyilvánuló kifogásokat ezért talán kissé az irigység is motiválta.) A korhűség elsődlegességének kérdésében mindvégig teljes volt az összhang a bizottság és a vezérépítész között, bár gyakran gondot okozott az előképek beszerzése, ezek költsége és a helyes adaptálás. A tárgyi anyagról kizárólag a hitelesség, a stílszerűség kérdését vizsgálták, soha egy szó nem hangzik el a művészi kvalitásról, a megformálás szépségéről. Legfeljebb annyi, hogy a kérdéses darab „sikerült", vagy „művészi". A bizottság eUsmerését az a tárgy váltja ki, amely „stylszerűleg", és „dicséretes szorgalommal" van előadva. A jegyzőkönyvekből kiolvasható, milyen mélyreható figyelem mutatkozik egészen apró részletek iránt is, pl. egy kehely szárának 5 mm-nyi szélességéről, vagy a padok rögzített, vagy rögzítetten voltáról. A bizottság szakférfiai rendületlenül igyekeznek az új tudományos eredményeket felhasználni - pl. a bejárati főtimpanon bírálatakor előírják, hogy azon az ország címere és a koronázási jelvények úgy szerepeljenek, ahogy az Ipolyi Amoldnak a magyar szentkoronáról írt munkájában áll.*' A templom egykori gazdag felszerelése elpusztult, vagy ami megmaradt, II. József rendeletére elárverezték. A századok során kiürült templomot igyekeznek újra felszerelni és az évek során sikerül is néhány eredeti darabbal kiegészíteni az állományt. De a tárgyak sora mind anyagi, mind históriai vonatkozásban gyenge."^ A főváros egyre nagyobb figyelmet fordított a templomra," és hajlandónak mutatkozott további tetemes összeget áldozni érzékelve, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök nem képesek a koronázó főtemplom „méltó" kialakítására. A remélt támogatás érdekében Havas Sándor még abba is belement, hogy a főváros mint kegyúr Képzőművészeti Bizottsága által állandóan részt vegyen az üléseken, tanácskozási joggal. (A lényeg az, hogy a bemutatott számlákat a főváros saját házipénztárából akadálytalanul fizesse.) 1890 februárjában a miniszter elrendelte egy rendkívüli ülés összehívását ez ügyben,*" ahol Schulek bemutatta terveit. Elsősorban az oltárok elhelyezéséről adott tájékoztatást, de a többi tárgy - a szószék, a két gyóntatószék, a szenteltvíztartó, az érseki és az apáti stallumok, a nagy csillár, és az ország címerével díszített nagy királyi trónusszőnyeg - is napirendre került és a jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Schulek ezekhez középkori mintákat adott az asztalosoknak, a lámpakészítőknek, az ötvösöknek, stb. amiben a bizottság többi tagja is folyamatosan segítségére volt.*' Schulek ekkor ismerteti az oltárok beosztását, mely mint az architektúra kialakításának függvénye már készre csiszolódott a felújítás megelőző évtizedében. A középkori állapotok minél teljesebb visszaállítása érdekében az oltárok számát erősen redukálták, mivel ezek az idők során egyre szaporodtak. (A felújítás előtt Némethy Lajos tájékoztatása szerint már közel 20 oltár állt,) de a hagyományokat - a középkorit is és a jezsuitákét is - nagy vonalakban követik.** A felsoroh létesítmények közül jezsuita hagyomány a Jézus szíve és a Xavéri Szt. Ferenc, valamint a Loreto-kápolna béli oltár, a Szt. Imre oltár pedig újdonság. Az ehhez tartozó oltárkép megfestésére rövidesen - családi kapcsolatok révén - sikerült a nemzetközi nagyságot, Zichy Mihályt (1827-1906) Szentpétervárról megnyemi.*' Schulek az oltárok előterjesztése során egy szokatlan dolgot ajánlott, véleménye szerint a főoltárra „a templomnak e fő-fő részletére" nem helyezhető el egy olajfestésű oltárkép, mivel az nem 188