Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

Mátyás nemzeti királyságának kora.** Sajnos a magasrendű elvi hozzáállás néha elvakítja a legképzettebb elméket is, és az egyszerű gyakorlati kérdések elkerülik a figyelmét. A kivitelező Székely Bertalan visszautasította a tudós javaslatot és nem vállalta el az átkomponálást. Mint alaposan felkészült, a technikai részletekben jártas akadémiai festő a táblaképek üvegfestményekké változtatását kétes kimenetelűnek tartotta, arra hivatkozva, hogy a színharmóniák kipróbálásához mintegy három évre lenne szüksége. A bizottság erre érezhetően megretten, Trefort elbizonytalanodik és mivel a tudós főpapot sem akarja megsérteni, a főváros Pulszky Ferenc által vezetett Képzőművészeti Tanácsához fordul, esetleg mást megbízhatnának-e a munkával.^' Székely neve mellett szóba jön Lotz Károly, Roskovics Ignác (1856-1915) és újra Storno. A Tanács Székely mellé áll, de társat ajánl hozzá Lotz vagy Kovács Mihály (1818-1912) személyében.™ Trefort Székely és Lotz mellett dönt," indokait a Förster Gyula által fogalmazott ügyiratban olvashatni: „Lotzban megvan a genialitás, melynek - hogy nagyobb érvényre jusson - a megfelelő kör és viszonyok hiányzottak. Székelyben több a tanulmány, de egyszersmind a tépelődés, - bizonyos határozatlanság okozta lassúság. Ennek ellensúlyozására nagyon alkalmas Lotz."" így került be a Schulek által kevésbé elismert, könnyed és gyors Lotz a mindeddig kissé „nyársat nyelt" gárdába. A Székely és Ipolyi között kifejlődött vita a művészek és az iniciátorok évszázadok óta működő alá- és fölérendeltségi viszonyának átalakulását jelzi, amit tovább bonyolít, hogy nem Ipolyi a megrendelő, tehát nem ő fizet, mindkét fél azonos rangú megbízott. Az pedig kétségkívül a modem idők jele, hogy Székely nem akar kész művet adaptálni, hanem eredetit kíván alkotni. Ám a háttérben a tudós főpap és a két festő ekkoriban kulmináló személyes ellentéte is felsejlik. Az 1884 szeptemberében megnyílt Operaház falképsorozatával kapcsolatban az egész pesti művészeti életet felrázó vita zajlik, éppen köztük. Ipolyi az Operaháznak a görög mitológából merített jeleneteit erősen bírálta, mint a magyar szellemtől idegen, művészileg túlhaladott produktumokat. „A magasabb műtörekvés végre is mindinkább azon öntudatra emelkedik, hogy népének és hazájának is van vallási és nemzeti élete, s eszmevilága"" amit képben kifejezhet. Ipolyi arra hivatkozik, hogy az ilyen nagyszabású munkák konceptusának kialakítását nem szabad a művészekre bízni, „hanem helyt kell adni a nemzet magasabb közvéleményének, melyet a kiváló művelődéstörténészek képviselnek, mint az a bécsi városháza esetében történt."'" A Képzőművészeti Társulat elnökének ellenérzéseivel Pest polgári közönsége nem értett egyet, igenis szerették az Opera mitológiai ciklusát, mely a rangos európai nagyvárosok középületeiben megjelenő falképeket idézte fel, honi környezetben. Ipolyi végül is kénytelen volt meghátrálni és Trefort felhívására novemberre elkészítette az újabb konceptust." Schulek tanár 1884 márciusában mutatta be a vázlatokat munkahelyén, a Mintarajztanoda irodájában. A beterjesztő a MOB keretén belül a BFEB testülete, a bírálaton megjelent a Képzőművészeti Tanács és a Főváros Képzőművészeti Bizottsága, tehát ha a miniszteri ellenőrzést is beszámítjuk, öt intézmény foglalkozott az anyaggal. Schulek ez alkalommal azzal kápráztatta el a megjelenteket, hogy „régi üvegfestmények tanulmányozása során egyedül a vörös színnek 325 féle változatát állította elő."'* A vázlatokat sikerültnek találták és kiadták kivitelezésre Kratzmannak." A déli oldal három hatalmas ablakának erősen leegyszerűsített felületekre bontott mozgalmas kompozíciói a szentély festőién részletezett figuráitól látványosan eltémek. Feltehetőleg a szentély alsó ablakai valóban Storno művei. A déli ablakokban képregényszerű jelenetek ismertetik a szent nők életét. Az ablakok négy sávban kis mezőkre oszlanak, háromkaréjos ívek alatt. A kompozíciókban gyakori a szimmetria, a jelenetek lépcsőkön, vagy emelkedéseken játszódnak, egysflcú kék háttér előtt. Távlat nincs, de a figurák erősen domináló rajza plasztikus hatást ad, ezáltal a sík és a térbeli formálás keveredik. A mezők ólomkörvonalakkal határoltak, az arcok és a kezek kontúrjai fekete korommal vannak festve. A színek élénkek, de skálájuk szűk, ragyogó azúrkék, fehér, kadmiumsárga egy kis cinóberzölddel élénkítve. Szűz Máriánál a bibliai események fényjelenségeit. Boldog Margitnál az apácaruhák fehérjét alkalmazták élénkítésre.™ 757