Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

híve, a szentély csúcsíves fölső ablakaiba a magyar államiság kialakulásának szakralizált jeleneteit sorakoztatja fel a legújabb tudományos eredményekre támaszkodva. Ezzel meghatározta a teljes belső díszítés ikonológiai alapjait. A keskeny, páros ablakokba egy-egy álló figurát helyezett, amelyek kettesével összekapcsolódva jeleneteket, allegorikus összefüggéseket képeznek, megértésüket az előírt attribútumok segítik. Az eszme középről sugárzik szét, a centrum a Szentkorona felajánlása. Ez a legfőbb pár, a Madonna, mellette Szt. István „amint az ország jelvényeit neki felajánlja, a magyar ikonográfia régtől kialakult szabályai szerint." Az ország kereszténnyé válását Vajknak Szt. Adalbert által való megkeresztelése jelképezi. A királyi hatalom megszentelésére utal a két nagy uralkodó, Szt. István és Szt. László megkoronázása. István mellett Asztrik (Asrik) érsek áll, kezében a Rómából hozott koronával, amely jelzi, hogy Európa befogadja a nemzetet. Szt. László koronázásánál Ipolyi előírta, hogy a tumicsei (Bántomya)" falfestményt kell mintául venni, „...melyen Szt. László az ikonologia szabályainak megfelelően fordul elő."^^ Ezután megjelennek az első magyar apostolok és szentek, az előírás szerint úgy, mint a ferencvárosi templom üvegablakán. Ipolyi az alsó, hatalmas ablakokba a kereszténység legfőbb alakjait és az Ószövetség törvényhozóit javasolta. Középen a Megváltó, a világ ura, trónon ülve, jobbján a Szűz, balján Keresztelő Szt. János. (A részéről előírt minta van Eyk genti oltárképe). De Mózest és Áront, a felsőbb kívánságra kialakított királyi oratóriummal szemben Assisi Szt. Ferenc és Xavéri Szt. Ferenc váltotta fel, mint az uralkodónak tett gesztus, és Szt. József is e szándékból van jelen. A szentély ciklusához kap-csolódva Ipolyi a déli három nagy ablakba, a középkori hagyományoknak megfelelően a Megváltásra utaló képkört tervezett." Miután a császár 1885-ben megadta az engedélyt a felújítás folytatására, a program elkészülte után már indulhatott volna a munka. De úgy tűnik az idős Storno és az ambiciózus fiatal vezérépítész együttdolgozása nem volt felhőtlen. Ráadásul Stomo, - aki ugyan számos régi freskót restaurált már - a modem falképfestésben járatlan volt, már ekkor, amikor a kifestésről még szó sem esett, ezt a megbízatást is elnyerte. (Igaz, később vissza kellett adnia, mert „mindenki előtt nyilvánvaló volt, hogy ezt csak Székely és Lotz végezheti el")'" 1882 tavaszán robbant ki az első nagyobb konfliktus, mikor Storno bemutatta hatalmas tervkollekcióját. „Nagy szorgalommal és ragyogó színben készített rajzok, minthogy azonban stylus tekintetében nem ragaszkodtak szorosan a XIII. századi alakításhoz, sőt, bizánci, barokk, és modem csoportokból voltak összeállítva." „...Schulek nem egyezett bele abba, hogy elfogadják, szakszerűleg és tárgyilagosan kifejtve álláspontját,...a bizottság megkérte, hogy készítsen ő maga vázlatokat... Schulek ugyan kifejtette, hogy a decoratív festészet nem a szakmája, de megcsinálta azokat.""* A fiatal mester imponáló^ szakértelemmel és egészen más szellemben ragadta meg a problémát, mint a régimódi Stomo. 0 az egész műre figyel, és az építészeti tagozatok hatásából indul ki. Elsősorban megállapítja az teljes belső színhatását: az alsó részek sötétjéből kivilágosodó színekkel kívánja a templom térhatását felerősíteni, (később ez a mozzanat egyre nagyobb hangsúlyt kap). Rajzai „szigorú mértani alapelosztáshoz alkalmazkodó, játszi hajlású stylszerű díszítmények, melyek gazdag és változatos benyomást tesznek..."" Schulek, ahogy az a nagy nyugati műhelyekben szokásos volt'" és amit ott ő is megtanult, elkészítette a kifestendő üvegfelületek modelljét, vagyis átlátszó hártyapapíron mutatta be a színvázlatokat, 1/5-ös méretben, így a bizottságnak nem kellett a bírálatkor fantáziájára támaszkodnia és el volt bűvölve! Végül is az a kompromisszumos döntés született, hogy az ablakok ornamentális részét tervezze Schulek, a figurákat pedig Stomo.'' Ám ez a döntés nem hozta meg a kívánt eredményt. Schulek mérnök volt nem festő, önállóan, előképek, minták nélküli alkotásra nem volt képes. Aktív részvétele a képzőművészeti feladatokban a későbbiekben e részek egyenetlenségét eredményezte. Az első elkészült ablakot rövidesen be is emelték a szentélybe,^ a teljes sorozat pedig 1886-ra készült el. Láttukon Henszlmann boldogan tudósít a MOB éves jelentésében: a „szentély alsó ablakaiban már az új festmények ragyognak"**' A déli oldalt illetően a terv az, hogy Stomo kész kar185