Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

presztizs-megbizatás/^ A feladat felelősségteljes, sőt megerőltető, ha az ülések gyakoriságát, a döntések jelentőségét nézzük. Ha ezeknek a századvégi bizottságoknak a személyi összetételét, a tagok származását vizsgáljuk, kiderül, hogy hangsúlyozottan polgári testületek, arisztokrata már csak ritkán fordul elő soraikban. Ez a helyzet a Mátyás templomnál is. A BFÉB-tagok javarészt megyei-városi hivatalnokok, magasrangú alkalmazottak leszármazottat, értelmiségi pályán mozgó középnemesek, esetleg jómódú városi polgárfiak, de igazán nagy vagyonnal egyikük sem bír. (A vagyontalanság, a járandóságból élés talán magyarázat a pénzügyekben tapasztalható óvatosságra, sőt a néha bosszantó szűkkeblűségre is.) Vagyis az irányítók az egyre jobban körvonalazódó polgári középosztály képviselői és nagyon jellemző, hogy néhányan közülük életük végére főrenddé emelkedtek. Többek családja generációk óta szellemi foglalkozású, de már előfordul első generációs értelmiségi is Végzettségük szerint általában jogászok, vagy a József Műegyetemet látogatták, továbbá egyházi emberek. Nem módszeres felsőiskolai képzéssel, hanem spontán intellektuáUs érdeklődésből lettek művészeti szakemberré, igazi művészek csak ritkán, (és akkor is főleg építészek) fordulnak elő soraikban."*' Többeknél hiányoznak a mély kulturális hagyományok, az arisztokrata megrendelőt, irányítót esetenként jellemző biztos eUgazodás a művészet ingatag talaján. Tapasztalható az ízlés kiérleletlensége, (templomunk esetében az omamentikai megoldások eklektikus volta), a döntések bizonytalansága, (a programok kialakítását illetően), ami indokolhatja a döntéshozatal aktusában segítségül hívott „egzakt" tudományok domináló szerepét. A felújításról fennmaradt jegyzőkönyvek jól szemléltetik, miben nyilvánult meg a bizottsági munka kollektivitása. Miután a felújítás során követett filozófia, az architektúra problematikája Henszlmann és Schmidt szakvéleménye alapján miniszteriális szinten döntést nyert, az elvek következetes végrehajtása volt a feladat, amit kiegészített a részletekben való önálló döntések sorozata. Azokat a felmerülő kérdéseket, amelyekben konkrét előírások nem voltak, al- és szakbizottsági állásfoglalásokkal igyekeztek áthidalni. A testület feladata a mű eszmei mondanivalójának kibontakoztatása volt az egész akkori magyar „elit" gondolkodásmódjának szellemében. Ezt legpregnánsabban a belsőépítészi munka és a kifestés fejezi ki, a testületi munka ebből következőleg itt volt a legaktívabb. Az aktivitást talán az is magyarázza, hogy az évek során az eszmei mondanivaló a körülményekkel szinkronban módosul. Gyakran döntöttek számos apró részletben, pénzügyi, adminisztratív, vagy személyi kérdésekben is. Az elveket közvetítő művészeti problémák megoldása viszont a testület által kiválasztott egyes személyek feladata volt és a bizottság, meghajolva e szakférfiú személyes presztízse előtt, jóformán csak „egyetértési jogát" gyakorolta. Nem pótolták tehát az elmúlt századok nagyhírű mecénásait, sem invencióban, sem ízlésben, sem öntudatos hozzáállásban. Viszont a megbízott iniciátor személyének fontossága megnőtt, esetünkben Schulekre igen nagy felelősség hárult. N. Pevsner írja: „...nagy testületek foglalták el a Suger-ek, Medicik, XIV. Lajosok egykori helyét, és ez igen jelentős tény... az esztétikai eredmény szükségképpen a bizottság legalacsonyabb közös nevezőjére zuhan, és még ahol nincs is így, ott sem lesz egyéni. Az egyéni műpártoló valószínűleg bátrabb, és jobban bízik az építészben, (művészben), mint egy bizottság. Igen ritka az az eset, ahol a bizottság élén olyan ember áll, aki született műpártoló, és ráadásul megvan az az adottsága, hogy meg tudjon győzni és magával tudjon ragadni egy fafejű bizottságot.'^ A Mátyás templomnál ez a magávalragadó személyiség volt Schulek Frigyes, aki a későbbiekben a templom „vezérépítészi" rangját kapta. Ez a titulus nem puszta megtiszteltetés, a kor szóhasználata egy-egy feladat teljes jogú és kötelezettségű megbízottját érti alatta. A gyakorlati munka nem mindig ment zökkenők nélkül, nem egyszer kínos helyzetek kerekedtek az egyes művészek, mesteremberek, anyagok és megoldások kiválasztásánál, ami különféle érdekcsoportok összeütközését jelzi. (Pl. a dilettánsnak tartott, de kiváló egyházi összeköttetésekkel bíró Stomo kiszorítása, vagy Schulek által a Zsolnay-termékek és Székely Bertalan favorizálása, stb.) A kétes szituációkban gyakori a vélemények finom elhallgatása. Végül nem felejthető el az 182