Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

pedig sohasem sikerült igazán azzá tenni.) Trefort minisztert szünet nélkül heves támadások érték a vallási- és a tanulmányi alapok kezelése miatt és a kifogások között a műemléki támogatás is szerepel, bár „A műemlékek fenntartásának intézménye az állami költségvetésnek legmostohább gyermeke volt. Ma szinte hihetetlennek tűnik fel, hogy csak kegyelemkenyéren élt a magyar vallásalap jóvoltából..."^* Kétségtelen, hogy a pénzhiányt a főtemplom falainak kifestésé, a belső díszítés is megsínylette. Ha a főváros mint kegyúr a végső fázisban nem nyújt anyagi támogatást, a templom dísztelen marad. De mégis, ez a mikszáthi „gavallérok" világa és mivel az igyekezet és óhaj jelen volt egy világhírű monumentum létrehozására, a kellő anyagi hátteret mind a pénzszerzésben, mind a kivitelezés gyakorlati részében elismerésre méltó ügyességgel pótolták. A koronázó főtemplom felújításáról szóló rendeletet Trefort adta ki, miniszterként való hivatalbalépése után e téren ez volt egyik első nagyobbszabású intézkedése. A közönség lelkesen figyelt a munkálatokra, a rendszeres sajtóközlemények biztosították a teljes nyilvánosságot. A munkák legfőbb irányítója a Vallás és Közoktatásügyi miniszter, az egyes költségtételeket a császár hagyta jóvá, miniszteri beterjesztés alapján, (ez nem volt kivételes eljárás, így történt ez minden jelentősebb középületnél). Az építkezés levezetésére a MOB intézkedésére megalakult a Budavári Főegyház Építési Bizottsága (Templomépítő Bizottság, továbbiakban BFEB), ahol a kulcsfigura Schulek (30 é.), a MOB építésze, aki itt is az építészi, később vezérépítészi rangot kapta. Förster szerint azért esett a választás éppen Schulekre, mert „...középkori sty lókban jártas építészeket kellett ahhoz választani, mert hazánk építőművészeinek karában kiváló építészek foglaltak ugyan helyet, de nem voltak a középkori stylusok képviselői. Schmidt Frigyes fiatal tanítványaira fordult azonnal a figyelem."" Schulek mélyen átérezte feladata jelentőségét, a későbbi közoktatásügyi miniszter, Klebelsberg Kuno így idézi szavait: „Hogyha történelmünk mostoha folyása következtében nincsenek műemlékeink, akkor értékes épületeket kell emelnünk, amelyek idő múltával műemlékek lesznek."'* Az Építési Bizottság célja egy valóságos középkori katedrális újrateremtése volt, amely „...egy monumentális koronázási templom jellegét" viseli magán, a nagy magyar birodalom emlékére és annak zálogául. A Mátyás templommai kapcsolatos kutatások „...eredményéhez az a nagy nemzeti gondolat fűződött, hogy ez a templom régi, középkori alakjában, három építkezési korszakot kidomborító jellegzetes szépségében, egyszersmind dicsőséges nemzeti királyainknak, IV. Bélának, Nagy Lajosnak és Mátyásnak uralkodói nagyságát remek és egységes foglalatban örökíti meg. Ezt a helyreállítási munkát csak nagy művész és minden ízében lelkes magyar hazafi oldhatta meg sikerrel."'' És bár a hazafiság nem szakmai garancia, Schulek szerencsére tehetséges és szorgalmas, emellett áldozatkész is volt. A BFÉB kiváló példája a század végén működő számos hivatalos művészeti irányító szervezetnek. Ezek a testületek a fővárosban a 70-es évektől széles volumenben kibontakozó feladatok, köztük a műemléki helyreállítások kivitelezésének is fontos közreműködői. Elődjük a legendás Szépítő Bizottmány a század elejéről. A Bizottmány működésének legfőbb jellemzője, hogy virágkorában nem függött a városi elöljáróságtól, - forma szerint autonóm hatóság volt, - amelynek egyetlen felettese József nádor, aki egyben szellemi vezére is volt. A város szerencséjére a firenzei születésű, rendkívül művelt és a rábízott népet felemelni akaró nádor kitűnő ízléssel irányított, és minden esztétikai kérdésben magának tartotta fenn a döntés jogát.'^ Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa, már közvetlen uralkodói közreműködés nélkül, ám arisztokrata vezetőkkel működött és gr. Andrássy Gyula és br. Podmaniczky Frigyes néha egészen a gyakorlati megvalósításig részt vett a munkákban. E legnagyobb hatókörű hivatalos fórumokon túl (és belül), már a század első felétől számos társadalmi bizottság működik művészeti téren."' A század végére már se szeri se száma a különféle bizottságoknak. Egy-egy feladatnál - ez különösen a millenniumi időkben válik látványossá - egész rendszerük áll fel, a főbizottságok kebeléből választott albizottságokkal. A nevek ismétlődnek, egy-egy személyiség négy-öt helyen is érdekelt, pedig ez nemcsak J81