Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Szvoboda Dománszky Gabriella: A Mátyás templom dekóruma : a nemzeti iskola formálói: a politika és a tudomány 173-218

A MŰEMLÉKVÉDELEM BEILLESZKEDÉSE A MŰVÉSZETI MOZGALMAK FOLYAMÁBA A Mátyás templom restaurálása a születőben levő hazai műemlékügy egyik legjelentősebb, gesztusértékű tette.^' A Műegylet megalab'tását kezdeményező ifjú Trefort Ágoston, - a későbbi kultuszminiszter - az egyleti statútumok között, nyugateurópai mintára, már szerepeltette a műemlékvédelmet. Trefort szerepét a magyar művészeti élet szervezésében nem lehet eléggé hangsúlyozni, egyletalapítása a magyar művészeti élet nyitánya. Rövidesen kiderült azonban, hogy a műemlékvédelem meghaladja egy bármilyen lelkes polgári magánvállalkozás szintjét, a költségek hatalmas mértéke következtében ez az állam feladata.^^De Trefortnak megadatott az, hogy évtizedekkel később, már nagyhatalmú közhivatahokként intézkedhetett ilyen ügyekben, konkrétan a Mátyás templomot illetően is. Az ország történeti emlékanyagának problémái a negyvenes évektől egyre jobban érdekelték a nyilvánosságot,^^ a magyar múU sorra felfedett tárgyi emlékei az egykori nagyság és független nemzeti lét nosztalgiáját táplálták. De a nemes elszánások kivitelét hosszú időre visszavetette az 1850-ben Bécsben császári rendelettel felállított K.K. Central-Comission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmäle, (Központi műemlékvédelmi és kutatási bizottság) amely hatáskörét 1853-ban kiterjesztette Magyarországra is.^'* Ettől kezdve a műemlékügy politikai töltése is nyilvánvalóvá vált. A bizottság magyar tisztviselőinek kinevezése rengeteg kötözködéssel járt, ennek hátterében osztrák részről az egységes birodalmi szemlélet töretlenségének megóvása állt. Br. Förster Gyula a Műemlékek Országos Bizottságának későbbi elnöke, epésen emlékezik meg arról, hogyan tartotta vissza a bécsi kormányzat a magyar műemlékügyet.^' De a helyzet 1861-től, mikor a bécsi központi irányítás megszűnt, határozottan rosszabbodott, mivel mindenféle szakmai irányítás nélkül maradt a terület. A tarthatatlan állapotok rendezésére 1872-ben a kultuszminiszter, Pauler Tivadar elrendelte a Műemlékek Országos Bizottsága (továbbiakban MOB) felállítását, ideiglenes jelleggel, ahol azóta is úttörőként tisztelt kiváló felkészültségű tagok impozáns együttese biztosította a szakszerűséget, és a honi emlékanyag iránti elkötelezettséget.^^ Mivel gyakorlati szakember még nincs, Pauler utóda Trefort, az akkoriban monarchiaszerte nagy tekintéllyel bíró Friedrich von Schmidtet (1825-1891) az ausztriai neogótika képviselőjét, a hírneves Dombaumeistert kérte fel állandó szaktanácsadójául." Az ideiglenes bizottság a Mátyás templommal való foglalkozást már 1873-ban megkezdte. Miután az 1881. 39. törvénycikk - vagyis az Ipolyi Amold által kidolgozott törvény - „A műemlékek fenntartásáról" életbe lépett és a MOB véglegesítése 1882-ben megtörtént, a század utolsó évtizedei Magyarországon is mint szerte Európában, a műemléki helyreállítások nagy korszaka. Trefort Ágoston, aki szerint „minden művelt nemzet tiszteli és gondozza múltja emlékeit" állami szinten igyekszik előteremteni az anyagiakat. Az általa kezdeményezett felújítások sora impozáns: a vajdahunyadi vár, a visegrádi Salamon torony, római emlékek, a kassai székesegyház, a bártfai templom, a jaki templom, a pécsi székesegyház, a zsámbéki templom, stb., de elsősorban a Mátyás templom.^* A restaurálások ekkor követett elvei a nemzetközi szakirodalom szinte közhellyé vált kedvenc vitatémái mind a mai napig. „A hivatalos műemlékvédelem maga is sokat ártott a különben nagy szeretettel és buzgósággal szolgált ügynek. így volt ez akkor az egész világon, nemcsak Magyarországon."^' - és ezt tartjuk, bizonyos megszorításokkal a Mátyás templom helyreállításáról is. Templomunk restaurálása minden hibájával és erényével együtt beilleszkedik ebbe a nagy lendületű nemzetközi mozgalomba, ami rangot adott a nemzeti iskola itt megvalósult produktumainak is. 779