Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

államsegélyek összege csökkenő tendenciát mutat, a népesség növekedése azonban szükségessé tette a fejlesztést, a kiadásokat ezért a város pénztárából fedezték. Az iskolák fenntartására fordított összegek abszolút értékben magasak ugyan, a városegyesítést követően azonban némi csökkenést mutatnak, ami a gazdasági válsággal magyarázható. Iskolai kiadások koronában 1 387 628 91672 1 013 424 246 824 1 145 622 331932 év elemi iskola polgári iskola 1873 1876 1880 Ezzel egyidejűleg azonban iskolák építésére (főként kölcsönökből) 4,7 millió koronát fordított a főváros.^^ Táblázatunkon" is látható, hogy a községi iskolák száma több mint négy és félszeresére nőtt a nagyarányú építkezések eredményeként. A lemaradást azonban nem lehetett egyik napról a másikra pótolni - ez olyan óriási befektetést igényelt volna, mellyel ekkoriban még a főváros sem rendelkezett. A fővárosi lakosság életszínvonaláról, a különböző társadalmi rétegek életmódjáról kevés leírás maradt fenn, forrásaink azonban sokszor szólnak a lakosság szegénységéről. Az iskolákban perselyeket állítanak fel, hogy szegény gyerekeknek ruhát vásároljanak, s a tanfelügyelő is említi jelentésében, hogy a népiskolákban ruhákat, cipőket, tankönyveket kapnak a rászorulók." A tandíjmentesség céljára kiadott szegénységi bizonyítványokat koldulásra használják - értesülünk egy tanácsi rendelkezésből." A felvándorlás következtében lassan nagyvárossá szélesedő Budapesten sajátos atmoszféra alakul ki, melyben a különböző nemzetiségű és társadalmi helyzetű rétegek tradíciói és értékei szükségszerűen módosulnak, s az átmeneti talajvesztés - mely főleg és érthetően az alacsonyabb társadalmi helyzetű rétegeknél következik be - legérzékenyebben a gyermekeket érinti. A tanfelügyelő panaszkodik, hogy a fiatalok között elharapódzott a garázda magatartás, a trágár beszéd, s a nagyvárosi kultúrára jellemző szabadosabb viselkedés, melynek mindenképpen szeretnének gátat vetni. Ezeket a tüneteket a fővárosi képviselők a valláserkölcsi oktatás óraszámának növelésével kívánják enyhíteni, s a javaslatot a tanács is elfogadja.'* A bevándorlók városi lakossá válását nyelvi asszimiláció kíséri, de egyben segíti is. Erőteljesen támogatják Budapest magyarosodását a fővárosi hatóságok, s felhasználják erre az iskolai oktatás nyújtotta lehetőségeket is. Kormányszintű rendelkezés első ízben 1871-ben születik," s a fővárosban számos alapítványt hoznak létre a magyar nyelvben jó eredményt elért gyermekek jutalmazására. A tanfelügyelők itt különösen fontosnak tekintették ezt a kérdést, s a jelentésekben legtöbbször elégedetten nyilatkoznak az előrehaladásról. Az iskolák belső életéről a források szintén keveset mondanak. Vajon mennyiben kerültek át a gyakorlatba a megfogalmazott tantervek, s mit nyújtott ez az oktatás a gyermekeknek? 1869-ben a fővárosi iskolák legnagyobb része négy osztályos volt, de akadtak három, sőt kétosztályosak is. Annyi bizonyos, hogy a harmadik és negyedik osztályokba sokkal kevesebb gyermek járt, mint az elsőbe, illetve másodikba.'* Még 1871-ben is azt írja a tanfelügyelő, hogy sok szülő csak egy-két évre küldi gyermekét iskolába, azután iparos mellé adja, így a negyedik osztályt már nagyon kevesen végzik el.'' Ezt támasztja alá, hogy még 1874-ben is a 47 községi elemi népiskolából 27 négy, 11 pedig három osztállyal működik.*" A budapesti iskolai tanács már 1870-ben elfogadja elemi iskolai szakosztályának javaslatát felsőbb - ötödik, hatodik - osztályok létesítésére, de csak lányok számára tartják célszerűnek, akik eddig semmiféle felsőbb oktatásban nem részesültek. (Érthető azonban, hogy a hiányzó harmadik 165