Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

és negyedik osztályok felállítását ennél sürgősebbnek tartják.) Fiúk számára - az iskolatanács véleménye szerint - nem is szükséges a felsőbb osztályok elvégzése, ha rendelkezésükre áll a gimnázium, a reáliskola és a polgári iskola." Az érvelés ebben az időben még sántít, a fővárosban lassan indul a polgári iskolák szervezése, 1875-ben mindössze 6 működik.*^ A gimnáziumok befogadóképessége kevés, a továbbtanulók többsége reáliskolába megy, ahol fokozódik a zsúfoltság. Ennek következtében válik egyre sürgetőbbé a polgári iskolák - és a hiányzó ötödik és hatodik osztályok - felállítása." A probléma egész korszakunkban élő marad, az ötödik és hatodik osztályok száma még 1880-ban is nagyon kevés.*" A késést valószínűleg gazdasági szempontok indokolják, hiszen nemcsak az iskolatermek, de a tanítók számát is növelni kellene. A tanács kénytelen tudomásul venni a helyzetet, 1882-es határozatával elrendeli, hogy az elemi népiskola negyedik osztályát végzett tanulóknak adjanak végbizonyítványt.*' A kérdés hátteréhez tartozik, hogy az első négy osztályban megszerezhető tudásanyag meglehetősen alacsony értékű, az alapműveltséget nyújtó tárgyak ugyanis az ötödik és hatodik osztály tantervében szerepelnek. Az érintettek nagy száma miatt - a közigazgatási bizottság javaslatára**" - 1879-ben rendeli el a tanács, hogy már a harmadik és negyedik osztályban tanítsák a hazai történelmet és alkotmánytant.*' Az előírt tantervet tehát csak az iskolák kis részében vezetik be, annak ellenére, hogy a közoktatási bizottmány igyekszik megfelelő tankönyvekről gondoskodni. Létrehozzák a könyvbíráló bizottmányt is, mely ajánlásaival segíti az iskolákat. A tankönyvek száma e korszakban folyamatosan növekszik, színvonaluk ellenben ingadozó. A szakértők szerint sok tankönyv egyszerűen elfogadhatatlan.** 1877-ig a községi iskolák szabadon választottak a tankönyv-bíráló bizottmány által ajánlott könyvekből. A szegényebb lakosság azonban gyakran változtat lakóhelyet, s gyermekeik számára ismételten könyvet kell vásárolniok. A közoktatásügyi bizottmány javaslatára a tanács elrendelte, hogy valamennyi községi népiskolában azonos tankönyveket használjanak. Akiválasztás céljára külön bizottmányt szerveznek. A tanács liberális szemléletét mutatja, hogy a rendelkezésbe azt is belefoglalják, nem szeretnék akadályozni a tankönyvirodalom fejlődését, ezért a tankönyvajánló bizottmány állandóan figyelemmel kíséri az új műveket is, így évről-évre lehetőség nyílik a legjobb tankönyvek kiválasztására.*' 1877-ben és 1880-ban a főváros pályázatot is hirdetett tankönyvek írására, mely szerint azok „...a főváros lakossága életmódjának, társadalmi, foglalkozási és műveltségi viszonyainak megfelelőek legyenek." ^ A községi iskolákban nagy gondot fordítanak tanítási eszközök beszerzésére, az ellátottság már 1874-re lényegesen javul. Iskolai könyvtárakat létesítenek, az elsőt 1873-ban szervezik, s 1878-ra már 23 könyvtár 5061 kötete áll a gyermekek rendelkezésére.^' Az általunk vizsgált mintegy 11 év alatt a fővárosban a népoktatás területén jelentős eredmények születtek. A tankötelezettség érvényesítése nagymértékben előrehaladt, komoly erőfeszítésekkel és hatalmas anyagi ráfordításokkal sikerült az elemi oktatásban részt vevők számát növelni, az iskolahálózatot bővíteni. A mennyiségi mutatókban a fejlődés a statisztikai táblán is jól követhető. A minőséget, az oktatás tartalmi oldalát tekintve az eredmények nem mutatkoztak oly látványosan, igaz, az áttekintett időszak is meglehetősen rövid. Budapest történetének e korszakában éppen csak beindultak a modemizációs folyamatok, s az urbanizáció - főleg a külső kerületekben - igen kezdetleges fokon állt. A lakosság növekedésével jelentkező problémák, s a több oldalról megnyilvánuló gazdasági késztetések is arra ösztönözték a főváros vezetőit, hogy e területre koncentrálják erőforrásaikat, de az úthálózat kiépítése, a városrendezés, a csatomázás - s a városi élet alapfeltételeinek megteremtése - érthetően megelőzte a népoktatás fejlesztését. Mindezt felmérve is nagyra kell értékelnünk a korszak teljesítményét, az írástudók száma a fővárosban 11 %-kal emelkedett e röpke tíz év alatt.'^ Az eredmény reális értékeléséhez hozzátartozik, hogy a már ekkortájt megindult - bár a későb166