Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

pótlék bevezetését indítványozzák. Kérik, hogy a minisztérium készítsen számukra külön utasítást, tekintettel a főváros viszonyaira.*' Az iskolaszéki értekezlet javaslatai visszhang nélkül maradtak. Az 1876-os törvény is fenntartotta a korábbi gyakorlatot, a tanítók választásáról és elmozdításáról felsőbb szinten döntöttek, ezután azonban a fővárosi tanács, illetve a törvényhatósági bizottság ülésén születtek a határozatok. Az új szervezeti keretet 1876-tól az állandó közoktatásügyi bizottmány jelentette, melynek 31 tagjából 26-ot a törvényhatósági bizottság „saját kebeléből" választott, s részt vett benne a különböző iskolafajták egy-egy (tanító, illetve tanár) képviselője, valamint a tanácsi tanügyi előadó. A bizottmány szorosan együttműködött a tanáccsal, üléseiken készítették elő az oktatásügyi határozatokat, javaslatokat tettek, majd ezek tanácsi jóváhagyása után ellenőrizték az intézkedések végrehajtását. Az ügyek intézését segítette, hogy a munka - az iskolatípusoknak megfelelően továbbra is albizottsági kerqtben folyt. Az iskolaszékek a felsorolt gátló tényezők ellenére szerepet játszottak az iskolai életben. Figyelemmel kísérték az elemi oktatást, s több alkalommal megkeresték kéréseikkel a közoktatásügyi bizottmányt, új iskolák, tantermek létesítését, az „osztályok szaporítását" sürgették. A hiányok jelzésével, ösztönzésükkai nagymértékben segítették az elemi oktatás tárgyi és tartalmi feltételeinek megteremtését. A tagok több alkalommal kezdeményeznek alapítványokat, tanítási eszközöket, ruhaneműt adományoznak a szegényebb gyerekeknek.*^ Munkájukat értékelve 1882ben, Békey Imre tanfelügyelő is hatáskörük szélesítését sürgeti, ugyanakkor rosszallja, hogy segítették a tanítók beleszólását az iskolai ügyekbe, s ezzel csak elégedetlenséget szítottak.*^ A fővárosban érezhető a változtatás, az oktatás fejlesztésének szándéka, a zsúfolt, „túltömött" osztályok, s az elavult épületek azonban egész korszakunkon át problémát okoztak. Ennek egyik oka az volt, hogy néhány jóhírű iskolát a szülők előnyben részesítettek, míg másutt sokszor üresen maradtak a termek. Emiatt kényszerült rendeletet kiadni a tanács, mely szerint mindenki csak saját iskolaszéki kerületében nyerhet felvételt.*'' Táblázatunkon*' látható, hogy az iskolalátogatás arányai csak lassan javulnak, még 1880-ban sem érik el a 90 %-ot. A tankötelesek összeírására hozott - már említett - rendelkezés nem hozta meg a kívánt eredményt, a tanács ezért elrendelte, hogy az iskolaszékek ellenőrizzék nyilvántartásaikat, s tegyenek jelentést a tanfelügyelőnek, hogy az „iskolakerülők" nagy számát csökkenthessék.** Az első ismétlő iskolákat 1870-ben létesítették, s megszüntették a korábbi - vasámapi iskoláztatást. Az órákat általában este tartották, a „tanoncokat" azonban a mesterek sokszor még ebben az időben sem engedték el. Az iskolaszékek jelzik ezt a tanácsnál, kérik, hozzanak intézkedést, szólítsák fel az iparosokat, küldjék a gyerekeket iskolába.*' Az ismétlő iskola azonban nem népszerű a fővárosban, a szülők - ha gyermekük továbbtanulása mellett döntenek - inkább gimnáziumba vagy reáliskolába adják őket. Többségük azonban egy-két év után kimaradt ezekből az iskolákból, részint a szülők anyagi nehézségei, részint az iskolák magas színvonala miatt. A minisztérium éppen ezért ~ valamint gyakorlatias ismeretanyaga miatt - sürgette a polgári iskolák létrehozását. Az ismétlő iskolákat lényegében a tanoncok látogatták, de oly csekély számban, hogy 1877-ben a tanács újászervezésüket határozza el,*" az előkészületek azonban csak 1881-ben kezdődnek meg.*' Szólnunk kell a főváros anyagi helyzetéről, mert a fejlesztéseket döntően ez befolyásolta. 1872ig a két város - saját iskolai jövedelmei és befektetései mellett - nagy összegű államsegélyekben részesült. A bevételek között nagy százalékot képviselt a tandíj, melynek összegét 1875-ben egységesítették, s ugyanakkor emelték.™ A tandíjak összege - a korabeli árviszonyok mellett - meglehetősen magas lehetett, mert több forrás is említi, hogy a szegénység miatt sokan kérik elengedését. A tanács folytonosan határozatokat hoz a hátralékok végrehajtására, míg 1886-ban ez egészen odáig megy, hogy elrendeli: csak akkor adják ki az iskolai bizonyítványokat, ha a tandíj befizetése megtörtént.^' A kezdetben kapott 164