Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

1873-1880 A főváros egyesítésének évében kiadott tanfelügyelői jelentésbőP' világos képet kapunk az elemi oktatás állapotáról. A legalacsonyabb színvonalat Óbuda képviseli, melynek iskolái azonnali átalakításra szorulnak, de Buda is szomorú helyzetben van, A jelentés tárgyalásakor a Budapesti Iskolai Tanács ülésén határozat született a budai képviselőtestület figyelmeztetéséről. Bója Gergely, a tanács elnöke - az új budapesti tanfelügyelő - levélben fordul Buda polgármesteréhez, melyben a budai iskolák törvény szerinti átrendezését kéri. A budai közgyűlésen nagy vita robbant ki, néhányan azt állították, hogy a város képtelen többet költeni iskoláira, s felháborodásuknak adtak hangot a pestiek beavatkozása miatt. A józanabb képviselők azonban világosan látták, hogy azonnali cselekvésre van szükség, így született meg végül a döntés: kölcsönt kell felvenniök, hogy a népoktatás alapvető feltételeit megteremthessék.'* Az oktatási szervezet működéséről szólva el kell mondanunk, hogy nagy munkát jelentett önmagában a fővárosi népiskolai oktatás egységesítése is. Az első években került sor a beiratásiés tandíjak megállapítására, a rendtartási és fegyelmi szabályzatok elkészítésére, a szünnapok és szünidők kijelölésére, ami a vallási különbségek miatt nem is olyan egyszerű kérdés, amilyennek első pillantásra tűnik. Az iskolai szabályzatokat az iskolatanács elemi iskolai albizottsága készítette," majd tanácsi jóváhagyás után a közgyűlés fogadta el. A fővárosban az iskolai szervezet meglehetősen bonyolult, de a feladatkörök megosztásában ésszerű munkamegosztás érvényesül. Az iskolai szabályzatok, a szervezés kérdései, a tanítóválasztás előkészítése az iskolai tanácshoz tartoznak, a gyakorlati ügyeket pedig az állandó tanügyi bizottmány tárgyalja, melyben a törvényhatósági bizottság 30 tagja vesz részt. A bizottmány véleményezési hatáskörrel rendelkezik, s javaslatait a tanácshoz továbbítja, fontosabb ügyekben viszont a törvényhatósági közgyűlés hozza meg a döntést. A végrehajtás ellenőrzését és adminisztratív részét a tanács VIII. tanügyi osztálya látja el, mely meglehetősen kis létszámú, mindössze 4 főből áll.''* A szervezetet a tanfelügyelő irányítja, ő az iskolai tanács elnöke, de részt vesz a tanügyi bizottmány munkájában is. A városegyesítéskor szavazza meg a közgyűlés, hogy valamennyi fővárosi tanító fizetését a pestiekével azonos színvonalra emeli. Határozat született a népoktatási szervezet egységesítéséről, s elrendelték a tanköteles gyermekek évenkénti összeírását, melyet a kerületi elöljáróságok és az iskolaszékek közösen végeztek.'' Az iskolaszékek tagjainak lelkesedése - az első évek tapasztalatai nyomán - lassan alábbhagy. A tanítók választásába nincs beleszólásuk, az iskolai vagyonnal sem rendelkeznek. Amennyire indokolható, hogy az egyes városrészek közötti nagy különbségek az oktatás központosítását tették szükségessé, annyira érthető az is, hogy az iskolaszékekben résztvevő polgárok előbb-utóbb belefáradtak a sok időt, energiát kívánó, mégis kevés eredménnyel kecsegtető munkába. Ennek következménye, hogy az iskolaszéki választásokon - már a 70-es években - a választóknak csak töredéke jelenik meg, sokszor olyan kevés, hogy alig lehet megrendezni azokat. Néhány adat a korabeli forrásokból: a kőbányai iskolaszék választásakor a 2625 választóból 189 jelent meg, az országúti iskolaszék létrehozása mindössze 76 szavazót vonzott a helyszínre.** Az aktívabb tagok szerettek volna komolyabb részt vállalni az ügyek intézéséből. 1873 februárjában a Pest városi iskolaszékek közös értekezletet tartottak, melyen egy bizottmányt választottak azzal a feladattal, hogy dolgozzon ki javaslatokat a népoktatás gyorsabb fejlesztése érdekében. A bizottmány működése során nagy hangsúlyt kapott az önkormányzat erősítésének óhaja, melyet alátámasztott az is, hogy az iskolák közvetlen ellenőrzését ők végzik. Javasolják, hogy biztosítsanak számukra véleményezési jogot a tanítók kinevezése és előléptetése előtt. A fővárosi tanítók - írják - vidéki kollégáikhoz hasonlóan mellékfoglalkozásokat vállalnak, mert az emelkedő árakhoz viszonyítva fizetésük még mindig kevés, ezért ennek emelését, s öt évenként 100 forintos 163