Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Erdei Gyöngyi: Törvényhozás és valóság : népoktatás a fővárosban 1868-1880 155-171

rövid békét és szabadságot, melyet általa beldolgaink rendezésére nyerhetünk, oly dolgok létesítésére használhatjuk, melyeknek állandó haszna lesz, s ezek közé számítom autonómiánkat ...és a népnevelés egészséges alapokra fektetését.'" Eötvös a liberális politikai vezető réteg azon csoportjához tartozik, melynek szemében a fejlettebb európai államok és Magyarország közötti színvonalkülönbség parancsoló szükségként írta elő a fejlődést gyorsító intézkedéseket. A népoktatás azért kapott ezek között kiemelkedő szerepet, mert az általános műveltségi szint emelése a kortársak szemében nemcsak az óhajtott politikai szabadságnak, de a polgárosodásnak is alapfeltételét képezte. „Ezen ország jövője is főképp azon állástól függ, melyet civilizáció tekintetében Európa népei között elfoglal.'"" Ezt tükrözte a 60-as évek közepén megindult sajtópolémia is, s kisebb jelentőséget tulajdonítottak a politikai intézményrendszer elavult formáinak, pedig ezek több területen is a polgári fejlődés legfőbb akadályai voltak. A politikai szféra felső szintjén álló, messzetekintő liberálisok úgy hitték, a társadalom kulturáltságának növekedésével párhuzamosan egy olyan „közvélemény" alakul kr, mely a „politika sáncain" kívül is befolyást gyakorolhat a fontos döntésekre, s így idővel demokratikussá formálja a politikai életet. Erre az „alulról építkező" formára jó példát nyújtanak Eötvös elgondolásai a katolikus autonómiáról, a népművelési egyletekről, s az iskolaszékekről, melyekkel szerette volna a lakosságot bevonni saját ügyeinek intézésébe. Hasonló kép bontakozik ki Schvarcz Gyula 1866-ban megjelent könyvéből is." Az ország társadalma korszerűtlen, népe műveletlen, gazdasági kincsei kiaknázatlanok, nincs polgársága állapítja meg kiindulópontként. Foglalkozik a feudalizmusból örökölt társadalmi struktúrával, s elemzése nyomán feltárul a gazdaság és a társadalom állapota, sőt a „társadalmi közfelfogás" számos árnyalata is. ír a parasztság gazdasági és kulturáhs elmaradottságáról, az „iparos osztály önértékelési zavarairól" (nem tartozik az „úri osztályhoz"), a gyors ütemben differenciálódó birtokos rétegről, melynek lecsúszó, szegényedő része is tovább őrzi hatalmi ambícióit. Elemzést ad a társadalmi ranglétra tetején helyet foglaló arisztokráciáról is, mely úgy véli, biztosított helye van a társadalom vezetésében, s szeretné ezt a tradicionális szerepet fenntartani. Foglalkozik a korszakon váltakozó intenzitással végigvonuló - gazdasági-, társadalmi- és kulturális kihatásokkal járó alapproblémával is: a szűkkörű polgárság, a városi iparos és kereskedő réteg túlnyomórészt német vagy zsidó származású. E széles körkép a szerző részére egyetlen következtetést kínál: a rendi maradványokat hordozó, heterogén magyar társadalmat egységessé kell formálni. Ennek eszköze „...azon politika, mely a magyar társadalom történetileg és földrajzilag adott elemeiből egy kellő, korszerű, nagy, magyar nemzeti demokrata társadalmat közművelődési alapon igyekszik megszervezni".'^ Nézete szerint a fejlett nyugat-európai rendi államokat is a művelődés terjedése bontakoztatta ki hagyományos formáikból. Legfontosabbnak tekinti az elemi iskolák reformját: ingyenes, kötelező oktatás, korszerű tananyaggal, felszereléssel, szakszerű felügyeleti rendszer, a tehetséges gyermekek anyagi támogatása - a tanítók helyzetének javításával párhuzamosan. A polgári átalakulás nyomán fejlődésnek induló közlekedés, ipar, kereskedelem, s a pénzforgalom növekedése érezhetően megkövetelte a népoktatás kiterjesztését - s ez vált a sajtópolémia döntő elemévé. „A közgazdászati problémák kulcsa a közoktatás kezében van" - olvashatjuk egy vitacikkben.'' A kapitaüzálódás viszonyai között nagy szerepet kapott a szakképzettség is, hiszen a szakmunkások többsége ekkortájt a Monarchia osztrák vagy cseh területeiről érkezett, s alacsony a mezőgazdaság technikai színvonala is.'" A korszak viszonyai között mégis elsősorban az oktatás általánosan képző funkcióját szeretnék erősíteni. Ez több oldalról is indokolható volt. A magasabb színvonalú általános műveltség megfelelő alapot nyújt a szakismeretek befogadásához, de ennél távolabbi cél felé is tekintettek. Az a vélemény is megfogalmazódott, hogy ilymódon gyorsítható azoknak a „válaszfalaknak" a lebontása, melyek az eltérő nemzetiségű és felekezetű társadalmi csoportokat elkülönítették.'^ A megfogalmazott cél azonban csak a közös - felekezetnélküli 157