Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

AZ ÖNKÉNYURALOM DÍSZPOLGÁRAI A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig terjedő időszakban alkalmazott gyakorlat a korábbiaktól eltér. Noha - miként a reformkori liberálisok esetében láthattuk - az előző periódusban sem volt ismeretlen a direkt politikai és protokolláris motívum, ebben az időszakban ez már szinte kizárólagosan jellemző. A különféle neoabszolutista kormányok akut legitimációs válsága húzódik meg végsősoron a heves igény mögött, hogy a városi polgárság nevében az új „képviseleti" szervek, a városi községtanácsok nyilvánítsák ki nagyrabecsülésüket a kurzus politikájának ismert vagy kevésbé ismert képviselői irányába. Minthogy azonban a negyvennyolcas városi törvény által modem képviseleti alapra helyezett városi önkormányzatokat 1850-ben megszüntették, s helyükbe kinevezett szerveket, az említett községtanácsokat ültettek: a díszpolgárság morális bázisa ezzel igen jelentős mértékben erodálódott. S a kedvezőtlen politikai körülményekhez járult még háttérként az a tényező is, hogy mivel a feudális eredetiï polgárjog gyakorlati jelentősége 1848-ban egyébként is megsziínt, az arra alapozódó díszpolgári cím elveszítette eredeti hivatkozási alapját. Másrészről az ettől kezdve adományozott díszpolgári címek - éppen ezen új feltételek következményeképpen, jelenthetik persze a díszpolgárság intézményének „új korszakát" is. A tizennyolc esztendő alatt (1849-1867) összesen harmincnégy személynek adományoztak ilyen kitüntetést, tizenhárom esetben ugyanannak mindkét városban is. (Statisztikailag két-három kitüntetés is esett évente.) Míg Pesten csupán 1849. és 1855. között gyakorolták ezen városi „jogot", addig Budán egészen 1865-ig osztogattak ilyen okleveleket. Pesten 1853-ig városi érdemek említése egyáltalában elő sem fordul a határozatok indoklásaiban, s a kitüntetettek kiválasztásában is teljesen nyilvánvaló a császárhű politika szándékolt / Haynau, E. Kaiser litográfiája, MNM TKcs Josip Jelacic báró, J. Kriehuber litográfiája, MNM TKcs