Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

demonstrációs jellege. Az 1849-50-ben Pesten és Budán is egyként megválasztottak - vagy inkább kinevezettek - csoportja: Radetzky, Haynau, Grünne, Schwarzenberg - jellegében miben sem különbözik azok körétől, akiket, ki tudja mi okból csak Pesten választanak meg -: Paszkievics, Windischgraetz, Jellasics, Franz Liechtenstein. Az indoklások is igen hasonlók, s némelykor teljes nyíltsággal utalnak a császárhű alattvalók örömére és büszkeségére, melyet azok a „forradalom hydráján" győzedelmeskedő tábornokok dicsősége felett éreztek. A Gesamtmonarchie-t népszerűsítő szándék tárgyi bizonyítéka, hogy az 1850-ben megadományozottak az olmützi alkotmány egy éves évfordulóján, annak alkalmából kapták kitüntetésüket. Ide sorolandó az 1853-as Libényi-féle merényletet meghiúsító, az uralkodó életét megmentő Maximilian O'Donnel gróf számysegédnek és Jozef Ettenreich bécsi polgárnak juttatott hálakitüntetés is. Az ötvenes évek második felében, valamint F. Schwarzenberg herceg, L Müller litográfiája, M. Stohlképe után., MNM TKcs. A. Windisch-Grätz herceg, A. Prinzhofer litográfiája, BTM, Metszettár, Itsz.: 20.780 a provizórium időszakában ismét módosulnak a szempontok. A korábbiaktól eltérően ugyanis most már nem az összbirodalmi politika legjelentősebb politikusai és hadvezérei kerülnek kiválasztásra. A városok - különösen Buda tisztelete ekkor már a magyarországi hivatalokat és posztokat betöltő főhivatalnokok és tábornokok felé fordul. így lesz pest-budai díszpolgár pl. Augusz Antal báró, kerületi főispán, majd helytartótanácsi osztályfőnök 1854-56-ban, Almássy Móric gróf, országos pénzügyigazgatósági elnök Budán 1854-ben, vagy Dietrich Antal báró, táborszemagy, budai vár- és térparancsnok 1858-ban. Másik jellemzője ezen évek díszpolgári határozatainak, hogy a birodalmi érdekek hangsúlyozása mellett ismét megjelenik bennük a lokális elem. Noha az utalások többnyire általánosságokban mozognak: Almássy esetében például felemlítik „a város irányában tanúsított kegyes bánásmódját", Dietrichnél „a város lakói iránt tanúsított jóindulatát és barátságos érzületét". Ám némelykor - főként a budaiak esetében -