Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Horváth J. András: Díszpolgárok Pest-Budán és Budapesten (1819-1947) 115-153

sewffy mellett díszpolgárrá választották közülük: gr. Zichy Károlyt, gr. Szapáry Ferencet és gr. Festetich Gusztávot. Csakhogy, míg Wesselényi nemtelen politikai üldöztetésben részesül ekkoriban, akinek erkölcsi elégtételt szándékszik nyújtani a közvélemény a meghurcoltatással szemben, - s akit végül majd csak 1842-ben, egy némileg enyhültebb politikai klímában iktat díszpolgárai sorába a város, - addig az említett főrendűek jószolgálatairól jobbára megfeledkezik, - mivel azok aulikusak voltak. Külön csoportot képez a helyőrségi főtisztek azon köre, br. Dietrich Emánuel, Schmeling Károly, gr. Vécsey Ágoston és br. Léderer Ignác, (az utóbbi 1848. májusának hírhedt főhadparancsnoka), akik - szintén nem közvetlenül az árvíz után részesültek elismerésben. Ok a város és a katonai hatóságok közötti jó viszony kialakításáért kapták a címet, egyben értékelve az életmentésben, s a vagyonmegóvásban játszott egykori szerepüket. Az árvízi mentők érdekes csoportját képezik a polgári rendű külhonosok. Élükön a bécsi alpolgármester, Franz Zapka, akinek fellépése mintegy szimbolizálta a birodalmi székváros szolidaritását, - s akinek megtisztelése korántsem volt csupán jelképes. Megadományozták a három bécsi építő-, illetőleg ácsmestert is, akik „felsőbb helyről kapott megbízatás" alapján érkeztek Pestre, s nyomban bekapcsolódtak a házbeomlások részletes okainak felderítésébe, s a tanulságok figyelembevételével kidolgozandó új építési szabályzat munkálataiba.(Paul Sprenger, Mathias Wisgríll, Jozef Klee.) Újabb „segítők" a művészek, mindenek előtt a „hírhedett zenésze a világnak", Liszt, aki jótékonysági hangversenyen gyűjtött adománnyal sietett a bajbajutottak segítségére. Saphir Móricz, a félig magyar származású bécsi író, prózai előadásokkal tette ugyanezt. Adolf Bäuerle, a Wiener Zeitung szerkesztője pedig saját újságján kívül más lapokban is közzé tett hirdetésekkel is igyekezett adományokat gyűjteni. Philip Scherz és Franz Pfeiler bécsi nagykereskedők pedig utóbbi árujával reked Pesten az árvíz miatt - „afféle polgári rendű sajkások" gyanánt, a helyszínen vettek részt az életmentésben, osztottak eleséget, s gyűjtöttek adományokat a rászorulóknak. Lényegileg ugyanezen jócselekedetek okán nyert díszpolgári oklevelet az egyetlen hazai polgár, Landerer Lajos, az ismert nyomdatulajdonos, aki felülmúlta a bécsieket is, mert a szintén veszedelemben forgó saját otthonát odahagyva sietett az omladozó külvárosi vályogépületek közé. S, hogy az egymástól oly gyakran elzárkózó testvérvárosok azért bizonyos esetekben odafigyeltek egymás ügyeire - mi sem bizonyítja jobban, minthogy Buda is adományoz díszpolgárságot árvízi jócselekedetek okán; hiszen amint a budai tanács megfogalmazta: „[az illető személyek] Buda város javára is [cselekedtek] - mellynek jó és bal sorsa, testvére Pest városáéval ugyanazonos". Ennek folytán lesz Buda díszpolgára br. Sina György bankár, aki pénzadományt juttatott az árvízkárosultaknak, s br. Dietrich Emánuel altábomagy, aki karhatalmi segítséget nyújtott a vész napjaiban.** Ám úgy Pesten, mint Budán még egyéb érdemek okán is részesül néhány városi lakos a kitüntetésben. Hild Józsefet 1842-ben és Marastoni Jakabot, az első pesti festőiskola megalapítóját 1846-ban építészi, valamint művészeti tevékenységeikért jutalmazták meg. Hild esetében, a város érdekében kifejtett tevékenységét részletesen méltatva, személyes mozzanatokat is indokoltnak látott felemlíteni az adományozó tanács. Ezek: Hild erkölcsössége, szerénysége, önzetlensége; s Marastoni esetében is kezdeményezésének úttörő volta mellett, a festő önzetlenségét domborítják ki leginkább. Külkey Henrik és Petrichevich Horváth Lázár pedig 1846-ban az egyesületi jótékonykodás előmozdításáért részesül ezen megtiszteltetésben.' A reformkori díszpolgárokkal kapcsolatban összegzésként megállapíthatjuk, hogy bár a cím adományozása több esetben nem volt mentes hatalmi, konjunkturális vagy presztízs-szempontoktól, mégis, majd minden esetben kimutatható oly cselekedet vagy tevékenység, mely bízvást összefüggésbe hozható a városok tényleges vagy korabeli felfogáson alapuló érdekeivel. 122