Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

május 19-ére hívta össze a jelentkezőket, hogy a kongresszus áhal minden bizonnyal elfogadásra kerülő városi program felett döntsenek, s a liga szervezeti felépítése felől határozzanak." A Polgárliga sorsa hamar megpecsételődött. A kormány politikai jellegű szervezkedésnek minősítette az alakuló ülést, s betiltotta azt. A helyzet megoldásaként a kongresszus elnöksége a jelentkező szervezetek képviselőit az egyetemes ülésre hívta meg.^* Az 1917. május 18-án tartott harmadik egyetemes ülésen Bárczy megnyitó beszédében kifejtette elképzelését a szervezet kétfelé osztásáról. A szorosabban vett városi ügyek a Kongresszus főleg hivatali elemekből álló szervezetében lettek volna intézve, a városi polgárság megszervezésének ügye pedig a Polgárliga keretében történt volna meg. E két szervezet kölcsönös kapcsolatban állt volna egymással, és együttműködött volna a városokat érintő fontosabb elvi és szakkérdések megoldásában. Bárczy cáfolta a sajtóban megjelent állításokat, amelyek egyrészt álmunkapárti akciónak állították be kezdeményezését, másrészt éppen a munkapárti egység megbontásának gyanújával illették, illetve a demokrata párt „ál-úton" való terjesztésével vádolták. E sokoldalú gyanúsítgatás mindenesetre jól illusztrálta, hogy Bárczy széles rétegek számára felkínált társadalmi programja érzékenyen érintette a politikai porondot birtokló pártokat, ugyanakkor az ő ellenállásukkal szemben nem tudott igazán jelentős támogatást szerezni. A városi polgárság problémái mellett, már itt, az egyetemes ülésen is megjelentek azoknak a társadalmi feszültségeknek a jelzései, amelyek kezelésére a Bárczy által képviselt városi középrétegek politikai befolyása közel sem volt elegendő. így hiába próbált meg taktikázni egy laza program beterjesztésével, amely nyitva hagyott olyan alapkérdéseket, mint az általános választójog, ez nem segíthetett a társadalmi bázis kiszélesítésében, a különböző politikai irányzatokhoz tartozó rétegek magához vonzásában. Nemcsak a kormánypárt fordult szembe a polgárság megszervezésének ügyével, hanem az országos politikában érvényesülni vágyó Vázsonyi is erőtlennek ítélte a mozgalmat, s távollétével jelezte fenntartásait a Bárczy képviselte irányzattal szemben.^'Az egyetemes ülés vitáiban magáról a polgárság megszervezésének szükségességéről nem bontakozott ki vita. Ebben valamennyien egyetértettek, azonban az országos politikai életbe való bevonulás lehetőségét - program nélkül már többen kétségbe vonták. A polgárság közérzetét, bizonytalanságát, és felfokozott várakozását fejezte ki a nagyváradi küldött, dr. Medvigy Gábor hozzászólásának egyik gondolata: „Egy tudatos irányról, egy elhatározott gondolatról, amely most az eljövendőnek következményeiben is látható képét támá elénk, nem tudunk beszámolni. Amit megállapíthatunk, az mind összevéve csak annyi, hogy harcra kész tábora van itt már az erők feszültségében minden kérdés^ nek, amely csak valaha is lobbanásra bírta a kedélyeket és megmozgatta az értelmet."*° Vita folyt a választójog kérdéséről, de mint kifejezetten pártpolitikai programról végül csak annyit állapítottak meg általánosságban, hogy a városok fejlődése a demokráciával szoros összefüggésben van. A kongresszuson a liberális körökön kívül megjelentek más politikai irányzatok képviselői is. A keresztényszocialista Giesswein Sándor mellett a temesvári munkásszervezetek tanácsának küldöttje, dr. Roth Ottó is, aki felszólalásában csalódásának adott hangot, s radikálisan követelte az általános és titkos választójogot, amely a valódi népuralom alapja, mert itt, - mint mondotta - „... kemény és komoly állásfoglalás helyett a felszólalók mind a népuralom követelését kívánják kilopni a programból.'"" A Kongresszus egyetemes ülése végül elfogadta a beterjesztett határozati javaslatot, s kimondta, „...hogy az egyetemes ülés a maga részéről ezen szervezkedés megtörténtét tudomásul veszi és felhívja az elnökséget, hogy a további intézkedéseket a szervezés ügyében tegye meg."''^A Kongresszus határozatának végrehajtása, a szervezkedés továbbvitele már nem történt meg. A Tisza-kormány bukásával új helyzet alakult ki, amelyben a polgárság és a városok sorsát eldöntő politikai erők más színteret kerestek működésükhöz. Néhány hónap múlva, a főváros főpolgármesteri székét elfoglaló Bárczy átadta a Magyar Városok Országos Kongresszusában betöltött 110