Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

elnöki posztját utódjának, Body Tivadar polgármesternek, aki a szűkebb értelemben vett városigazgatási, közellátási ügyek medrébe terelte a kongresszus munkáját. A nemsokára bekövetkező drámai események azonban ezt a tevékenységet is jóidőre lehetetlenné tették. A Magyar Városok Országos Kongresszusa működésének újbóli megindítása már egy teljesen megváltozott helyzetben történt meg az 1920-as év derekán. Magyarország területi vesztesége folytán a határokon belül maradt városok száma jelentősen csökkent, nagy mértékben apasztva a polgárosodás erőit. Ugyanakkor a liberális irányzat háttérbe szorulása, a kialakult kedvezőtlen politikai légkör a szervezkedés korábbi céljait illuzórikussá tette. A városok szervezkedése, annak ellenére, hogy nem tudott és nem is lehetett képes áttörő sikereket aratni - a polgárságnak még tökéletesen összehangolt és megszervezett fellépés esetén sem volt esélye az adott politikai struktúra átalakítására - mégis komoly eredményeket ért el. Megoldotta a városi önkormányzatok közös érdekérvényesítő szervezetbe tömörítését, jóllehet nem tüntethette el az eltérő jogállású s a kormányzati hatalomtól különböző mértékben függő városok közötti érdekellentéteket, elsősorban a külső tényezők által is élezett főváros-vidék konfliktust. Teret tudott adni annak, hogy az érdekeit érvényesíteni szándékozó polgárság különböző rétegei együttesen, tevékenységüket politikailag összehangolva léphessenek az országos nyilvánosság elé, akkor amikor a nagyburzsoázia, valamint a közép- és kispolgárság együttműködésének más lehetőségei nem voltak adottak. A városok életének irányításában jelentős szerepet játszó önkormányzati szakapparátust, a hivatalnoki-alkalmazotti réteget be tudta kapcsolni a színvonalas, korszerű várospolitikát művelő áramlatba. A magas szintű, Európára, sőt a tengeren túlra is kitekintő tájékozottság a városfejlesztés és a közigazgatás kérdéseiben, a városi statisztika eredményei hozzájárultak a városok irányítási színvonalának emeléséhez, a szakszerűség, a problémaérzékenység elmélyítéséhez. Ennek eredményeképpen születtek meg azok a munkák és tervezetek, amelyek a későbbi időszakokban is éreztették hatásukat, bár az új kurzus keretei között csak korlátozottan érvényesülhettek. A Városok Országos Kongresszusa, később Városok Országos Szövetsége néven, 1949. évi felszámolásáig folytatta tovább működését; megváltozott, de továbbra sem jelentéktelen szerepet töltött be a magyarországi városok életében. JEGYZETEK 1. KAJTÁR István: A burzsoá városi jog kialakulása Magyarországon, Kandidátusi értekezés. Kézirat, 1987. 231. A századvég Nyugat-Európájában a városi lakosság aránya a népességen belül többszöröse volt a magyarországinak (Anglia esetében ez 77%, Franciaországban 41%, Németországban pedig 60% volt.) 2. A magyar városok statisztikai évkönyve. Szerk.: THIRRING Gusztáv. Bp., 1912. 51. 3. VÖRÖS Károly: A polgári kori magyar törvényhatósági közigazgatás, Kéziratként, LOK kiadás. Bp., 1956. 8. 4. SARLÓS Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében, Bp., 1976. 82. 5. uo. 112. 6. uo. 114. 7. uo. 152-153. 8. Képviselőházi napló 1870.VII.18

., idézi NAGY Ferenc: A magyar városi jog című könyvében. Bp., 1912. 13. 9. NAGY Ferenc: i. m. 23. 10. uo. 25. ll.uo. 30. 12. CSIZMADIA Andor: Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban, Bp., 1979. 288. 13. VÁRHIDY Lajos: A városok szervezkedése. Fejezetek a közjog és a közigazgatási jog köréből. Szerk.: MÁRTONFFY Károly; Budapest, 1932. 132. 14. HELTAI Ferenc: Emlékirat a Budapest Főváros alakításáról és rendezéséről szóló 1872. évi II. te. reformjáról, Közli: CSIZMADIA Andor, i. m. 321. 15. Városok kongresszusa, Budapesti Hírlap 1900. XX .évf. 146.szám 6. 111