Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

a törvényhozásban. A gazdasági életük mozgástere a falusi közigazgatásra szabott keretekben mozog, eljárási rendjük a vármegyék intenzív közigazgatásra alkalmatlan formáiban történik. Ezzel szemben a tervezet olyan szabályzási elvet szeretne megvalósítani, amely megfelel a városok gyorsan változó helyzetének, s lehetővé tenné a városok számára szervezetük saját jogalkotással történő felépítését. Részletes szabályozást csak az önkormányzat határainak kijelölésekor tart szükségesnek, amelyek alkotmányjogi kérdéseket rendeznek, így a városi választói jog, a város, mint közjogi testület államhoz, más önkormányzathoz való viszonya. A tervezet, bár elvileg hangsúlyozza, hogy az egész közigazgatási rendszert megújítandónak tartja - mégpedig az állami szervezetnek a községi szervezetre történő alapozásával -, belátja, hogy erre nincs reális esély, ezért a fennálló rendszerben próbál meg viszonylag kedvező helyzetet elérni. A városok kategorizálását olyanképpen javasolja megoldani (megtartva a vármegyétől független városok státusát), hogy megalkotja a vármegyébe bekapcsolt nagyobb, tanácsi szervezettel rendelkező és kisebb, polgármesteri szervezettel rendelkező városok kategóriáját. Ezzel a szervezeti formával ugyan még a vármegyei önkormányzat hatáskörében maradtak e városok, de a sérelmesnek ítélt vármegyei határozatok ellen megadná a tervezet a jogot a közigazgatási bírósághoz való fellebbezéshez. Anyagi vonatkozásban pedig a megyei általános igazgatási kiadások fedezetéhez nem kellene e városoknak hozzájárulniuk, s csak olyan vármegyei szükségletek költségei terhelnék őket, amelyek kielégítéséről maguk nem gondoskodnak. Az állandó bizottság és a tervezetet készítő Harrer Ferenc álláspontja között néhány esetben alapvető kérdésekben volt eltérés, így a javaslattól eltérően a képviselőtestületek elnökének funkcióját a polgármesterre kívánták bízni, nem pedig a testület tagjai közül kiválasztott személyre. A virilizmus kérdésében a fővárosihoz hasonló választásos rendszert ajánlották az eltörlés helyett, a választójog ügyében hároméves választói névjegyzékben való folyamatos szereplést és a választás idején való helybenlakást is megkívánták az országgyűlési választói jogon felül, szemben az előzetes tervezet elgondolásával. A kongresszus vitájában az állandó bizottság álláspontja került elfogadásra. Vázsonyi Vilmos érvelése - mely szerint a virihzmus fenntartását a városokban nem indokolhatja semmiféle nemzeti szempont, s egyszerűen olyan intézmény amely vagyonhoz köt előjogokat, s választásos formájában rosszabb, mint a közvetlen formája, mert „... ott a véletlen független elemet is behozhat, de így ez a cenzusos elemek halmozása, akik a virilisták soraiból kiemelik a maguk embereit,... ez pedig akadályozása a városi közigazgatás szabad működésének, fejlődésének, a köz szabad kibontakozásának vagyoni és anyagi érdekből" - nem talált értő fülekre. Úgyszintén az sem váltott ki egyetértést a hallgatóságból, hogy - Harrer álláspontját támogatva a képviselőtestület elnöksége kérdésében - a tisztviselők politikai küzdelmekből való kizárása, az elnök független polgár személyében történő megválasztása mellett foglalt állást.**' A városok képviselői közül egyesek a fővárosi állapotokkal szemben bizonyos vidéki idillt próbáltak meg felfesteni, ahol a régi polgárság értékes tradícióival, „...bizonyos belátó progresszivitással halad", amely - úgymond - a beszármazott intelligenciát magához kapcsolva, nemzetfenntartói szerepet tölt be, s ez indokolja a virilizmus fenntartását a választójog kiterjesztésével megjelenő labilis elemek „önző demagóg" vezetőivel szemben.'*'* A második egyetemes ülésen a fenti kérdésekben megnyilvánult a magyarországi városok fejlettségének rendkívüli differenciáltsága, szemléletbeli különbsége, s ez különösen a főváros és a vidék viszonylatában volt szembeötlő. Ezzel a továbbiakban számolnia kellett a kongresszus elnökének, Bárczynak is, aki kénytelen volt saját álláspontjával szemben a többség ellenkező véleményét látva kijelenteni: „...a virilizmusnak éppen a jelenlegi időpontban az egész vonalon való eltörlését időszerűnek nem tartja."**' A kongresszus még két kérdést vitatott meg, az államvasutak tarifájának reformját és az 1917ben köttetendő vám- és kereskedelmi szerződés előkészítését. A városok számára kedvezményesebb vasúti tarifa kialakítása végett egyrészt a kormányhoz intézendő feliratról döntöttek, másrészt 106