Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114
Lukács Ödön nagyváradi tanácsnok a városok háztartásának kérdéseiről értekezett."^ A városok hitelügyéről br. Madarassy-Beck Gyula, a Magyar Jelzálog Hitelbank vezérigazgatója tájékoztató jelleggel tartott előadást. Garancsi Mihály miniszteri tanácsos, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa előadója „A városi kisajátítási jog" címmel egy városrendezési törvény főbb vonalait vázoha fel. Végül a főváros tiszti főügyésze Melha Kálmán - a városok és az alsóbbrendű vasutak kérdéskörében a városi érdekeltségű és jövedelmező közúti vasút fejlesztésének a helyiérdekű vasútnál előnyösebb voltáról értekezett. Érdemi vita a minden résztvevőt egyaránt érdeklő téma, a városok háztartásának rendezése körül bontakozott ki. A téma előadója figyelmeztetett a Wekerle-féle adótörvények következtében várható községi pótadóbevétel csökkenésére, s felhívta a figyelmet a városok szűk vagyonjogi autonómiája cselekvést korlátozó jellegére, az állami feladatok megfelelő ellentételezés nélküli áthárításának rendszerére, a helyhatósági autonómia hiányos voltára. A kormány által kilátásba helyezett kompenzáló lépéseket nem találta elégségeseknek. A városok országgyűlési képviselői által kiküldött háztartási bizottság 1908. március 10-ei ülésén felvetett kezdeményezés alapján 1909. január 23-án született meg a városok anyagi helyzetének javítására vonatkozó javaslat. Eszerint az éves állami költségvetésben 2 millió koronát szántak a rendezett tanácsú és a törvényhatósági joggal felruházott városok dotálására. A javaslat jó néhány, a városi bevételek emelését célzó intézkedés megtételét ajánlja, így többek között a városok területi rendezésének végrehajtását, a földbirokosok névlegesen alapított községeinek adózás alá helyezését, egységes átruházási és örökösödési illetékrendszer behozatalát, a közszolgáltatást végző üzemek házi kezelésbe vételét - a kormány ellenőrzése mellett - a beltelkek értékemelkedésének megadóztatását stb., végül pedig az állami hozzájárulás kérdésének rendezését. Ennek alapelve, hogy a városokban beszedett állami adók 1-5 százalékában, 10 éves időszakokra lett volna megállapítva az állami hozzájárulás összege. Ezt a javaslatot 1909. február 3-án tárgyalták meg a városok országgyűlési képviselői a miniszterelnökkel, aki ez alkalommal kilátásba helyezte, hogy a városokat a fogyasztási pótadókból nagyobb mértékben fogja részesíteni."" E javaslatokkal szemben a kongresszuson gyakorlati és elvi szempontok által is indíttatva többen felszólaltak. Felhívták a figyelmet az említett területi rendezés hosszadalmas eljárási procedúrájára, felvetették, hogy az egyes városok adójövedelmeiben az egyes elemek jelentőségükben nagy mértékben eltémek egymástól. (Lényeges például a különbség a házadó és a földadó jelentősége között egy alföldi városban, illetve a fővárosban.) Továbbá megfogalmazódott az is, hogy az állami hozzájárulás ezen rendszere mellett a kormánytól való függés erős lesz, hiszen a javaslat alapján a kormány az egyes városokat kategóriákba sorolva differenciált módon részesítené támogatásban, a segélyezés összege pedig a kormány tetszése szerint 2 és 10 millió korona között ingadozhatna. Hangsúlyozták, hogy tulajdonképpen egy általános elveket megfogalmazó városi törvény segíthetné elő leginkább a városi fejlődést."' Az előterjesztett határozati javaslat is emellett foglalt állást - az állami támogatás rendszerében - a segélyezést és dotációt a szükséglet alapján, a fedezeti hiány hároméves átlagában kívánták megállapíttatni. A városi pénzügy fő forrását a ház és telekértékre alapozott önálló községi adóban jelölték meg.™ A vitában megnyilvánult véleménykülönbségek az igen eltérő körülmények között, más és más fejlettségi szinten élő városok sajátos problémáiból és az ebből következő szemléletükből fakadtak. A felmerüh nézetkülönbségek kiéleződésének megakadályozására - az egységet demonstrálni szándékozó kongresszuson - Bárczy István azzal a javaslattal élt, hogy az állami hozzájárulás kérdésében konkrétan érintett városok képviselői ne szavazással döntsenek, hanem utalják a kérdést az állandó bizottsághoz, amely a belügyi kormányzattal az előmunkálatok ismeretében folytathatna tárgyalásokat. Indoklása szerint így elkerülhető lenne, hogy a városok részletkérdésekben szembekerüljenek egymással, s ellentétes igényeket megfogalmazó feliratokkal forduljanak a kormányhoz." A helyesléssel fogadott elnöki beavatkozás az egység megóvása 102
