Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)

TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114

körét úgy szabályozta, hogy annak tagja csak polgármester lehetett/^ Ez azzal a következménnyel járt, hogy az egyetemes ülés, amely az állandó bizottság által előterjesztett napirend alapján zajlott le, gyakorlatilag az állandó bizottság polgármesterei által fontosnak vagy aktuálisnak tartott kérdéseket vitathatta meg, a városok vezető tisztviselő rétegének alapvető befolyása megmaradt a szervezet működésében. Az állandó bizottság két kongresszus között évente, általában vidéken tartott országos értekezletet. Hatáskörébe tartozott a terítékre kerülő ügyek szakszerű előkészítésére megfelelő összetételű szakosztályok létrehozása. A kongresszus állította fel a központi irodát, amelynek a feladata az ügykezelés, kiadványok kibocsátása, a szükséges munkák készíttetése, városi kiadványok és a városigazgatásra vonatkozó adatok gyűjtése, a városok közötti közvetítés, felvilágosítás és tájékoztatás volt. Ennek hatékonyabbá tétele érdekében kívánták megszervezni 1912-ben a kongresszus tudósítóinak intézményét. A kongresszushoz tartozó városok polgármesterei nevezték ki a kongresszusi tudósítókat, akiknek feladatául jelölték meg a központi iroda tájékoztatását minden fontosabb városi, közigazgatási eseményről, továbbá a hivatalos városi kiadványok központnak való megküldését. A Magyar Városok Országos Kongresszusa első egyetemes ülése 1909. május 20-22. között került megrendezésre Budapesten, az Újvárosháza közgyűlési termében. A kongresszus az 1908. október 27-ei előkészítő értekezleten elfogadottak szerint zajlott le, a hangsúly az elvek és álláspontok tisztázásán volt. Az előkészítő bizottság által beterjesztett szervezeti szabályzatot a kongresszus elfogadta, s ennek alapján elnökséget és állandó bizottságot választott."*" A 138 magyarországi város közül 115 küldte el képviselőit, 93 város országgyűlési képviselője is megjelent az ülésen. Hivatalos formában csak Debrecen és Hódmezővásárhely tartotta magát távol a kongresszustól. A kongresszus szervezőihez intézett levelében Kovács József debreceni polgármester távolmaradásuk indokául két okot említett: egyik, hogy a rendezett tanácsú városok problémáit az övéktől eltérő jellegűnek tartják, s az egyes városok kulturális intézményekkel való fejlesztését nem tartják sablonokkal elintézhetőnek, a másik pedig, hogy az államsegély ügyében nem értenek egyet a többséggel, mert elfogadásával, véleményük szerint lemondanának az államnak tett szolgálatok teljes költségmegtérítési igényéről.''' A kongresszus ezen megítélésével szemben Bárczy István széleskörű lehetőségeket vázolt fel elnöki megnyitójában. A városok, jogállástól független, egységes fellépését tartotta fontosnak a közös célok, érdekek érvényesítésére, az eltérő érdekek megjelenítését pedig a korábban kialakult városi szervezeteken belül látta lehetségesnek. Külön hangsúlyozta, hogy a szervezet nem csak a polgármestereket vonja be a tevékenységébe, hanem széleskörűen próbál kapcsolatot teremteni a városi társadalmi élettel, aktivizálni kívánja a városi polgárságot is. Erdekeik képviseletére a városi országgyűlési képviselőket pártállásuktól függetlenül szerette volna megnyemi, mert mint kifejtette, „...a városok életfeltételei a parlamentben dőlnek el... ott a céltudatos városi politika követhetésének alapjait le kell rakni." A kongresszus lehetőségeiről szólva a nagyobb anyagi és intellektuális eszközök megteremtését, a szűkebb értelemben vett közigazgatási kérdéseken túlmenő ügyekkel való foglalkozást említette. Visszautalt az 1908. évi adóügyi fellépés eredményeire, s megfogalmazta, hogy az akkor megmozdult erők tartós egyesítése, egy erős önkormányzati rendszer érdekében nem ellentétes az ország érdekeivel: „Minél erősebben fejlődik az önkormányzat, annál erősebb a nemzet.'"'* A továbblépés feltételeként a városok közigazgatási és társadalmi állapotának felmérését tartotta alapvetően szükségesnek, s a kongresszuson elhangzott előadások is e cél érdekében fogalmazódtak meg. Thirring Gusztáv, a főváros statisztikai hivatalának igazgatója, aki a statisztika tudományának magas színvonalú művelésén túl a Városi Szemle című fővárosi folyóirat szerkesztőjeként is a városigazgatás színvonalának emelésén tevékenykedett, a városi statisztika szervezéséről, a magyar városok statisztikai évkönyvének összeállításáról és háromévenkénti rendszeres megjelentetésének szándékáról számolt be. 101