Tanulmányok Budapest Múltjából 25. (1996)
TANULMÁNYOK - Breinich Gábor: A magyar városok szövetkezése a dualizmus korszakában 85-114
Harter Ferenc, fővárosi tanácsjegyző, a Magyar Városok Országos Kongresszusának főtitkára. Fotó, BFL. A városokat nem közjogi állásuk szerint, hanem lakosságuk számaránya alapján kategorizálva juttatták képviselethez az egyetemes ülésen és az állandó bizottságban. Ennek alapján a tízezernél kevesebb lakosú városok egy, a tíztől húszezerig terjedő lakosságúak kettő, a húsz- és negyvenezer közötti lakosságúak négy, a negyvenezer felüli lakossággal rendelkező városok hat küldöttet delegálhattak. Az állandó bizottság tagjainak számát harminc főben állapították meg, akképpen, hogy a városok lakossága szerint, a húszezernél kevesebb lakosú városok, a húsz és negyvenezer közötti lakosúak és a negyvenezer feletti lakosságúak egyaránt 10-10 küldöttet választhattak a testület tagjává. A főváros, mint „primus inter pares" jutott vezető szerephez, amennyiben az alapszabály szerint Budapest polgármestere mindenkor a kongresszus elnöki, alpolgármestere pedig az egyik alelnöki tisztet kapta. A másik két alelnöki posztot választás útján töltötték be. Ezekre a helyekre a kialakult gyakorlat szerint egy törvényhatósági joggal felruházott és egy rendezett tanácsú város polgármestere került megválasztásra. A főtitkári és a két titkári tisztség szintén a fentieknek megfelelő elv szerint lett megosztva.'*^ A kongresszus küldöttje elsősorban a törvényhatóság, illetve a képviselőtestület tagja, a városok tisztviselője, a városok országgyűlési képviselője lehetett, továbbá részt vehettek egy-egy egyetemes ülésen a meghívottak: országgyűlési képviselők, akik nem lettek küldötté megválasztva, azután szakemberek, végül az önként jelentkező érdeklődők. A meghívottak felszólalási és indítványozási joggal is rendelkeztek. Ezekkel az intézkedésekkel a városi lakosság széleskörű képviseletét kísérelték meg bevonni a szervezet munkájába, de ugyanakkor a társadalmi bázis kiszélesítése mellett a szervezkedést megindító csoport irányító, vezériő funkcióját is meg kívánták őrizni. Ezt jelzi a kongresszust előkészítő bizottság 1909. május 19-i ülésének egyik határozata, amely az állandó bizottsági tagság 100
