Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

temetkezési segélyezéssel 67 egylet foglalkozik: ebből 40 az 1873 utáni alapítás - a számot mindkét esetben bizonytalannak érezzük, de a főváros statisztikai hivatala mint jelentősebb ilyenfajta egyesületet, ennyit mutat ki. Igaz, túlnyomó részüknek taglétszáma jelentéktelen: a nyugdíj- és segélyegyletek közül csak 2 (a 48-as honvédek, és a MÁV nyugdíj intézetei) vannak felül a tízezres taglétszámon és még 500-on felüli taglétszámmal is csak 3 további egylet dicsekedhet. A betegsegélyző és temetkezési egyletekből is csak 12-nek taglétszáma van ezer fő fölött: ezek közül is a legnagyobbak kifejezetten felekezeti jellegűek. A többi kisemberek: munkások, kisiparosok, majorosok szerény igényeit szolgálja, ezeknek szerény teherbíró képességeire épülve: olyan rétegekét, akikre az 1891-ben meghozott első betegbiztosítási törvény (mely a magánvállalkozás napi 4 Ft alatti jövedelmű ipari, kereskedelmi és közlekedési munkavállalóira kötelezőleg terjed ki) még nem vonatkozott, vagy akik fenntartva itteni korábbi tagságukat is, végül ebből esetleg segélyük vagy nyugdíjuk némi kiegészíttésére számíthattak. E kis egyletekben a tagság társadalmi helyzetének azonossága és nyilván a személyes ismeretség adja meg tagjainak azt a biztonságérzést és a bajban az emberi méltányosságnak azt az érzetét, amit a kerületi vagy üzemi betegsegélyző pénztárak, vagy a nagy biztosító társaságok nem tudnak megadni - még annak rovására is, hogy a csekély számú tagság esetleg kisebb anyagi segítséget tud nyújtani a nagy biztosítónál. Létjogosultságukat emellett alapvetően úgy látszik mégis az adta meg, hogy a tőkeszegény kisemberek számára a váratlanul rájuk tört baj, szerencsétlenség esetén nagyobb bürokratizmus nélkül, a személyes bizalom alapján, tekintet nélkül a baj természetére, jellegére, biztosítani tudtak némi gyorssegélyt, lehetővé téve emberibb mérlegelés érvényesülését is. Ez lesz az oka és alapja annak, hogy jóllehet a kötelező biztosítás köre következő korszakunkban még tovább fog tágulni, az igény az effajta egyesületekre nem fog megszűnni, sőt növekedni fog. Bizonyságot téve azonban ezáltal arról is, hogy a polgári társadalomszerkezet kibontakozása a szegényügyhöz kapcsolódó társadalmi problémák terén sem jelentett mint ahogy nem is jelenthetett - valamilyen nyugvópontot.

8 1896-1914 A millennium után kibontakozó nagyszabású és hosszan elnyúló gazdasági válság azonban a társadalmi stabilitás biztosításának új problémáit állítja a város vezetősége elé - köztük tovább növekvő súllyal a szegényügy kérdéseit. Ha az előző korszakban a városegyesítést követő negyedszázadon át e szempontból még többé-kevésbé elégségesnek látszott is az öregek, betegek, maguktehetetlenek hatósági gondozása és az együttműködés a társadalomnak elsősorban az ugyancsak maguktehetetlennek tekintett csecsemők, gyermekek, elhagyott vagy veszélyeztetett nők védelmével foglalkozó, esetenként a szegényeket adományokkal vagy ingyen élelmiszerrel, fűtőanyaggal támogató egyleteivel, - a XIX. század végére a 800 ezret meghaladó lélekszámú, gazdasági válsággal sújtott világvárosban már átfogóbb, a pusztán humanitárius szempontok által vezetetteknél hatékonyabb módszerekre van szükség. Részint magának a szegénygondozás körének is kiterjesztésére, és a gondozás rendszeresebbé tételére, részint azonban 55