Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

Szegénygondozási feladatainak ilyen korlátozott koncepciójából következően szegényügyi intézményeit a főváros korszakunkban sem igyekezett különösebben fejleszteni. Az Erzsébet Szegényház teljes kiépítése 1877-ben, korszakunk elején fejeződik be: ekkor 708 személyt ápolnak benne, fejenként évi 126 Ft ráfordítással. A szegénység azonban nem alkalmazkodhat a kötött létszámhoz, és a város csakhamar a szegényház szárnyépületeinek fokozatos kiépítésére is rákényszerül. 1896-ra az ápoltak száma már ezer körüljár, a budai szegényházzal együtt, melyet ugyancsak éppen korszakunk végén, 1894-95-ben egészítenek ki új épületrésszel, a főváros már mintegy 1500 öreg és elaggott szegény embert ápol intézményeiben. Ezen kívül a város még árvaházat is fenntart: a már a reformkorban alapított József Fiúárvaház mellé a városegyesítés évében épül fel az Erzsébet Leányárvaház (Deák Ferenc az arcképeinek sokszorosításából származó mindenkori jövedelmeket engedi át céljaikra), Budán 1896-ban építik föl a Mayer tábornok hagyatékából alapított árvaházat, a 80-as évek végén az elhagyott vagy csavargó, dologkerülő 6-16 éves gyermekek számára megépül a városi szeretetház (az itt munkával foglalkoztatott gyermekek távozásukkor takarékkönyvben kapják meg összegyűjtött keresményüket);- a Pesti Hazai Takarékpénztár 50 éves jubileumára 1893-ban alapított, és a fővárosnak átadott „Menhely a szenvedő emberiségnek" című intézet (éjjeli szállással, telenként élelemosztással) már inkább a lakásínség problémáit igyekszik enyhíteni. A már 1862-ben létrehozott és azóta is állandóan újabb adományokkal gyarapodó, fővárosi lelencház és gyermekmenhely céljára letett alapítványokból azonban maguk az intézetek még korszakunk végéig sem épültek meg. Kétségtelen azonban, hogy ugyanakkor a főváros kisebb-nagyobb segélyekkel, vagy telekadományokkal már támogatta azokat a társadalmi egyesületeket, melyek a szegénygondozás valamilyen ágazatának munkájában részt vállaltak. A főváros közvetlen szegényügyi tevékenységének ilyen korlátozott volta mellett ugyanis korszakunkban, csatlakozva a városegyesítés előtti évek kezdeményeihez, már szélesen kibontakozik egyfajta társadalmi karitatív tevékenység is, részben (először) a gazdagodó, de morális érzékét még el nem vesztett polgár rossz lelkiismeretének megnyugtatására, részben (később) már a társadalmi stabilitás fenntartása érdekében is. E területen kétségtelenül jelentős szerepet játszik az arisztokrácia is, melynek főleg asz szonyai sűrűn vállalnak védnöki, elnöki szerepet az ilyen célú egyesületekben, megadva azoknak azt a társadalmi rangot, mely alkalmas lehet a vállalkozás anyagi stabilitásának biztosítására, de a polgár jóindulatú hiúságát is értelmes célok szolgálatába állíthatja. Ezért vagy azért: a polgári társadalomban meg is van az igény a jótékonykodásra. Jellemző erre, hogy 1896-ban a főváros csak magánszemélyektől származó jótékony célú alapítványokként óriási összegű tőkéket kezel: kb. 380 tételben közel 2 és félmillió K-t: részben ezek szolgálnak szegénygondozó és segélyező intézményeinek fenntartására is. Köztük nem egy még a XVIII. századig visszanyúló alapítvány, de itt találjuk a derék Rock Szilárd hatalmas, a legkülönbözőbb célokra tett karitatív alapítványait éppúgy, mint a szellemileg visszamaradott gyermekek intézetét fenntartó Frimm Jakab dr. 120 ezer K-ás árvaházi alapítványát is. Emellett a csak a jelentékenyebb egyletekre kiterjeszkedő városi statisztika szerint is korszakunk végén, Budapesten 30 általános jótékonysági, 21 gyermekvédelmi egylet működik társadalmi kezdeményezésből: előbbiből 22, utóbbiból 10 a városegyesítés utáni kor alapítása: tagjaik száma együttesen 50 ezer és 53