Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

már a társadalmi rend alapjaiban gyökerező szociális problémáit illeti: a létbizonytalanságnak már a munkaképes, felnőtt ember, sőt immár az egész osztály, a nagyváros proletariátusa előtt is ott álló kérdőjeleire a megoldást korszakunk végén már maguk a legérdekesebbek kezdik keresni, egyre inkább függetlenítve magukat minden polgári gyámkodástól és jótékonyságtól. A megoldást kutatva a kibontakozó polgári társadalom problémáira - s egyre inkább azok egészére - a 60-as évektől kezdve már a fővárosok induló munkásmozgalma is keresni kezdi, és egyre jobban meg is közelíti majd a választ. 1873-1896 A polgári társadalom kibontakozása azonban- és mint láthattuk, nem is indokolatlanul - korántsem járhatott együtt mindazoknak az aggodalmaknak megszűnésével, melyek már a városegyesítés korában is oly nyomasztóan nehezedtek a szegény ember életére. Betegség, szerencsétlenség, öregség esetére milyen sors vár arra, aki úgy válik munkaképtelenné, hogy. nem volt képes magának tőkét gyűjteni, nyugdíjjogosultságot szerezni- gondoskodni fenntartásáról tehetetlen öreg napjaira? A probléma korunkban is fennállt. A fővárosnak ezekkel az emberekkel kapcsolatos (végül is minden helyhatóságban országosan azonos) kötelezettségeit a városegyesítést kimondó törvény is megerősítette, 105. szakaszában a főváros feladatává téve, hogy gondoskodjék mindazon fővárosi illetőségű szegényekről, akik magukat közsegély nélkül fenntartani nem bírják. A törvény azonban ezt csak akkor teszi a főváros feladatává ha „a jótékony intézetek segélye és egyének könyöradománya" a szegények ellátására nem lenne elégséges. A főváros ennek alapján 1875-ben készített szegényügyi szabályrendelete azután teljesen bürokratikusán viszonylik a problémához, kimondva, hogy közsegélyben csak teljesen vagyontalan, munka- és keresetképtelen fővárosi illetőségű egyének részesíthetők és csak akkor, ha tartásra kötelezhető rokonaik nincsenek. A segélyezés lehet ideiglenes (legfeljebb egy évre szóló) vagy állandó, pénzbeli adomány vagy teljes ellátás (az előbbi címén eddig fizetett napi 3-18 krajcárokat most változtatják át havi 3-5 Ft-os segélyekre), utóbbiban azonban csak a munka- és keresetképtelen ápolásra szorulók részesíthetők, akiket életük fogytáig a városi aggmenházban kell elhelyezni. A szabályrendelet megszünteti a szegényügyi igazgatóságot és a szegényatyai intézményt. Az elöljáróságoknál benyújtandó kérelmek felett esetenként a fővárosi tanács dönt; ha a segélyezettek viszonyai javulnak, a segély megszüntetendő, sőt esetleg vissza is térítendő. A rendelet egyidejűleg a főváros egész területére eltiltotta a koldulást: a koldust le kell tartóztatni, és ha idegen, kitoloncolandó, ha helybeli és munkaképes, munkára szorítandó. Kolduláson tetten ért gyermeket, ha nincsenek szülei, gondozásba kell adni, 12. életéve után tanoncként. A visszaeső koldust 3-12 hóra kényszerdologházba lehet küldeni. Ezek mellett a rendelet kimondta, hogy a városba érkező munkakeresők 24 órán belül kötelesek magukat a rendőrségen igazolni, hogy van pénzük vagy elhelyezkedésük: tartózkodási engedélyt csak ez esetben kapnak, ha nem - hazatoloncolják őket. Tartózkodási engedély nélkül 24 órán túl bárkinek tilos szállást adni, a jövevényeket 24 óra alatt a szállásadóknak be kell jelenteni a rendőrségnél. E rendelkezések kivihetetlenségéről a kortársak kezdettől 51