Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

1871-ben egy Nőcselédképző Egylet alakul kifejezetten cselédlányok képzésére, ambicionálására s jutalmazására és arra, hogy érdekeltté tegye őket munkahelyük megtartásában. Az egyesület központi menhelyet tart fenn: innen cselédeket közvetítenek ki, s a szolgálatban jó magaviseletűeket oklevéllel és pénzzel jutalmazzák, Ápa az egyesület, melyben ismét a karitatív szempontok és a nagyon is önös érdekek keveredése figyelhető meg, nem bizonyult hosszú életűnek. Nem kevésbé jellemző, hogy 1861-ben megalakul a magyar írók segélyezésére és szűkös helyzetük fellendítésére célzó egyesület is:

3 A szegénységgel és nyomorúsággal szemben legszervezettebben és talán legeredményesebben is a pest-budai zsidóság veszi fel a harcot. Kétségtelenül része van ebben annak is, hogy - mint láttuk - a városi lakosságnak ekkor a zsidóság az a csoportja, melyben a polgári-kispolgári rétegek a legerőteljesebben képviselvék. De az is világos, hogy a zsidóság az, amely- évezredes, még nagyon is eleven előítéletek súlya alatt - sem a kommunális, sem a társadalmi szegénygondozástól eleve nem várhat semmit - s melynek sorai éppen ezekben az években a városi társadalom minden más csoportjánál nagyobb arányban bővülnek ki vidékről, sőt részben külföldről is érkező új meg új bevándorló, s a nagyvárosban segítségre, támogatásra szoruló elemekkel. Kétségtelen végül, hogy mindezeken túl az évezredes üldöztetés kifejlesztette szolidaritásnak - de ugyanakkor részben már a szociális gondoskodás laicizálódásának, és a kifejezetten vallási testületektől való kezdődő leválásának - is nagy szerepe lesz abban a nagy szervezésben, mely a még a messze 1848 elé visszanyúló, szigorúan egyházias pesti, budai és óbudai Chevra Kadisák mellé most létrehozza a pesti izr. hitközség fiú- és leányárvaházait, az izr. süketnémák országos intézetét, a Bikur Cholim beteglátogató és segélyező egyletet, a pesti izr. nőegyletét (ez népkonyhát is fenntart, mely a 70-es években valláskülönbség nélkül bevett gyámoltjainak napi 10 krajcárért évi 75 ezer adag ebédet szolgáltatott ki) s - bizonyságaként annak a jelentőségnek, melyet a zsidóság progresszív elemei a hazai társadalommal való kulturális összeolvadásnak (s a polgári kulturális életben elérhető érvényesülésnek is) tulajdonítottak - az Orsz. Magyar Izr. Tanítóegyletet, az Országos Magyar Izr. Ösztöndíjegyletet és ezek mellé 1872-ben egy sajátlagosan a pesti középiskolák zsidó diákjai számára alapított ösztöndíjegyletet is. 1860-tól kezdve ezeken kívül még számos kisebb önsegélyző egylet is létesült, differenciáltan megadva végül is mindazt az anyagi morális támogatást a pest-budai hittestvéreknek, mely nemcsak a legközvetlenebb nyomortól kímélhetett meg valakit, de olykor már megadta a lehetőséget képességeinek kibontakoztatására és így társadalmi felemelkedésére is.

4 Kétségtelen erőfeszítéseik és növekvő számú létesítményeik ellenére is a városokban a 70-es évek elején kibontakozó kommunális, társadalmi vagy egyházi törekvések és kezdemények a városfejlődéssel együtt növekvő szociális problémák megoldásában már nem tudnak lépést tartani a teendőkkel. Az egyre gazdagabb városban egyre nő a szegények száma és a pesti utca rosszul öltözött emberei nem azért nem öltenek jobb ruhát, mert a pénzkeresettől nincs rá idejük - mint egy különben éles szemű külföldi utazó véli -, hanem túlnyomórészt azért is, mert valóban nincs rá pénzük. A megoldás amennyiben egyszerűen csak a szociális gondozás körébe vágó kérdésekről volt szó - így részben a következő korszakra marad: új közületi intézmények és szervezetek megteremtésével. De ami ezen túlmenően, mint már a győzelmesen kibontakozó kapitalista fejlődés egészének egyre érezhetőbbé váló, s a pusztán népjóléti kérdéseken túlmenő, 50