Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

A differenciálódó társadalom szervezkedésének spontán igényei persze - mint láttuk is - igen sokfélék, és sokfélék lesznek az ennek nyomán megalakuló egyesületek is. Jelentős - számra talán legnagyobb - részük a szervezkedés hagyományos igényeit elégíti ki, és még a régi formákban: az egyén saját stabilizálását szolgáló önsegélyző és temetkezési egyesületek ezek. Róluk a szociálpolitikáról szólva lejjebb még bővebben fogunk szólni, ugyanúgy, mint az egyre inkább szaporodó, immár az egész polgári társadalomszerkezet stabilitását biztosítani kívánó különböző jótékonysági egyletekről. A városegyesítés korának nagy, országos hatókörű, szaktudományos és művészeti társaságaira és a különböző, de már csupán helyi kulturális igényeket kielégítő öntevékeny művészeti, vagy művészetpártoló egyesülések történetére a kultúráról szólva kívánunk kitérni; - a sajátlagosan a munkásosztályt szervező egyesületeknek, szervezeteknek, így elsősorban a különböző szakegyleteknek működése viszont már inkább a munkásmozgalom történetének kereteibe illeszkedik bele. Kifejezetten és tudatosan csak a polgári osztályon belüli társadalmi kapcsolatok erősítésére, ill. sajátosan polgári osztályérdekekből származó feladatok megoldására korszakunkon végig az egyesületeknek csak három típusánál láthatunk határozott és eredményes törekvést: a szabadkőművesség, a társaskörök, ill. kaszinók, és végül a sportegyletek: lényegében tehát már a városegyesítés előtt megindult, de most a polgári fejlődéssel együtt kibontakozó szervezkedések esetén. Ha ezek közül a szabadkőművesség a társadalom szervezésében közvetlen hatását csak saját tagságának igen szűk körében érvényesítette is és befolyása főleg közvetetten, áttételesen érvényesült,

5 addig a társaskörök és a kaszinók aránylag már igen széles rétegekre, tömegekre - és közvetlenül - terjesztették ki befolyásukat, ennek során valóban megindítva az érintkezést a polgári középrétegek különböző eredetű és indulású, ráadásul a munkamegosztásnak egymástól távoli pólusain elhelyezkedő csoportjai között is. A dolgok természetéből adódóan az efféle körök legszilárdabb bázisául szolgáló, leginkább közös érdek elsősorban lokális, kerületi szinten jelentkezett, ami amennyire reálisnak bizonyult, ugyanannyira nagyban hozzá is járult ahhoz, hogy e körök az ezen érdekek képviseletét bázisuk erősítése érdekében átvállaló politikai klikkeknek kezére jutva (vagy esetleg már eleve ezek által szervezve) végül is politikailag, később morálisan is korrumpálódjanak -, anélkül azonban, hogy az érdekek közössége által erősített virulenciájukat elvesztették volna. Olyan probléma ez, mely majd a budapesti várospolitika vonatkozásában fog rendkívüli szerephez jutni. A városegyesítés kora 1875-ig a Várban, valamint a VI., VII., és \JIII

. kerületben talált vagy hozott létre sajátlagosan kerületi alapú köröket, klubokat, kaszinókat, 1877-ig azonban ezek összes taglétszáma - még az ismeretlen taglétszámú körök feltehető tagságát beszámítva - sem igen érte el az ezret. S valóban, a kerületek nagy karriert befutó későbbi egyletei általában nem is belőlük nőttek ki. A kerületi egyletek közül korszakunkban legnagyobb jelentőségre a városfejlődésben is élenjáró V., VI., VII., VIII. kerület körei jutottak. Ezek voltak ui. a legnépesebb kerületek körei, és mert a közgyűlési helyek száma a népességszámtól függött, e kerületek adták a főváros közgyűlési tagságának nagyobbik felét is. Választójogosult polgári társadalmuk megszervezése - emlékezzünk Rákosi Jenő idézett szavaira - így a városháza feletti uralmat is jelentette. A VI. kerületben a kerület köre a Terézvárosi Kaszinó 38