Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

Ez a rendkívül rugalmas szervezet lehetővé teszi azt, hogy a polgári társadalom problémáinak jelentkezését a szabadkőművesség organizációjában való tükröződésén át pontosan lemérhessük. Persze ez is elsősorban a budapesti szervezetekre érvényes: csak a nagyváros rendkívül differenciált társadalma teremthette meg a feltételeket a problémák ilyen gyors nyomon követésére: ami korszakunkban is erőteljesen megfigyelhető a budapesti páholyok egyes vidékiek felett kialakulni kezdő patronátusában, sőt vidéki páholyok Pestről történő szervezésében. Ezt azután jellemzően egészítik ki azok, a budapesti nagyburzsoázia gazdasági expanziójával azonos irányú kezdeményezések, melyek a Balkánon is szabadkőműves páholyok szervezésére irányulnak, Belgrádban pl. tényleges eredménnyel is. Hosszasan mutathatnók még be a budapesti páholyok különböző - egyelőre inkább csak sejthető mintsem elemezhető - a millennium után kibontakozó új útjait (hogy még mást ne is említsünk mint csak a XVIII. századi Zum Grossmuth páholy neve alatt 1872-ben megalakított és 1877-ben elaltatott skót rítusú páholyból 1877-ben megalakult Eötvös és 1886-ban alapított Comenius páholyokat, majd az előbbiből 1912-re kivált és részben az újpesti Veritast is magába .szívó Budapest páholy mindvégig radikális, főleg a budapesti lakáshelyzet iránt érzékeny vonalát): a fentiek is elégségesek azonban annak érzékeltetésére, hogy e sajátlagosan polgári szervezet munkájában a századfordulótól a magyar társadalom feudális maradványai elleni harc mellett immár jelentős szerepet fognak játszani a polgári társadalom válságával kapcsolatos problémák -, sőt tulajdonképpen a szervezet profiljának erőteljes átalakulása, új tömegek bevonása keretei közé is éppen ezzel a körülménnyel állt összefüggésben. Az, hogy az egész hazai, még az első világháború vége felé is mindössze 7357 főnyi páholytagságból mintegy 3 ezer a budapesti,

6 érthetővé teszi, hogy a budapesti polgári társadalomban észlelhető válságtünetek, e különösen fogékonyan közvetítő csatornákon keresztül oly nagy intenzitással válnak az ország polgárságának közhangulatává. Rendkívül jellemző, hogy e problémák felvetésével már a páholyélet keretein túl, tágabb keretekben is lehetővé válik a polgár mozgósítása, szervezése. S az, hogy e problémák szervezőképeseknek bizonyultak, egyaránt bizonyítja realitásukat, de a megoldásukra legalábbis kész rétegek megjelenését is a társadalomban-, az e szervezkedésben élenjáró budapesti páholyok tanulmányozásának legjelentősebb eredményeként. Az, hogy a szabadkőművesség, társadalmilag valóban a város társadalmi átalakulásának egyik legfontosabb vonalából nő ki, jól indokolja a hatást, amit e budapesti rnag elsősorban az értelmiségi-alkalmazotti rétegre a páholyok szervezetén keresztül is országosan gyakorolni képes volt. Megemlítendő végül, hogy szervezetet Budapest elővárosi övezetében a szabadkőművesség csupán Újpesten tudott létrehozni, 1898-ban; a kispesti Türr István szabadkőműves kör csak közvetlenül a világháború előtti években alakult át páhollyá. Ez az ütem megfelelt az elővárosi övezet sajátlagosan polgári fejlődési ütemének is: ahogy Újpesten először, majd jóval később Kispesten megjelentek a szabadkőművességnek bázisul szolgálni képes társadalmi rétegek, csoportok, abban az övezet társadalmi fejlődése pontosan tükröződik. Az újpestiek, jellemző módon, már első éveikben a főmesterükké megválasztott későbbi községi bíró, Tanos Pál révén úgy látszik teljesen belebonyolódtak Újpest 34