Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

TANULMÁNYOK – STUDIEN - Vörös Károly: Három vázlat Budaoest társadalomtörténetéből a dualizmus korában = Drei Skizzen aus der Sozialgeschichte von Budapest zur Zeit des Dualismus 27-63

Neuschloss Marcellről „Neuschloss, a Régi Hívek"-re változtató) páholyban is. A páholyból, mely a hajléktalanság elleni küzdelem, az Ingyenkenyér Egylet jellegzetesen karitatív ügyei mellett korunkra szervezi meg a Többtermelési Ligát is, már 1871-ben kiválik - egyelőre úgy látszik valóban csak a területi elkülönülés alapján - a főleg budai, s így még a századvégen is németnyelvű Galilei páholy, a szociális kérdések tárgyalásának általános igényével. 1902-ben ebből válik ki a Hajnal páholy, a budai oldalnak főleg a társadalmi békét fenyegető felekezeti érdekellentétek vonatkozásában szabadkőműves szellemű átalakítására, és hangsúlyozott magyar nyelvűséggel. A páholy főleg a pedagógusok beszervezésére törekszik: ennek megfelelően programja a népoktatás és az iparostanonc nevelés reformja - utóbbi ágat azonban 1908-ban, gyenge lévén a feladat megoldására, visszaadja a Demokrácia páholynak. A páholy maga is harcol a Nemzeti páholy irányzata ellen, sőt e tárgyban nagyhatású szózatot is intéz a többi páholyokhoz -, 1911-ben azonban politikai jellegű viszálykodások és a páholyélet pangása után 16-an kiválnak belőle s kifejezetten népművelési céllal a Sas páholyt alakítják meg. Nem kevésbé tanulságos az alig néhány évvel a millennium előtt, 1892-ben alakult Reform páholy útja. A páholy már - nevének tanúsága szerint is - úgy látszik eleve a szabadkőművesség továbbfejlesztésének igényével alakulhatott. Ennek ütemét azonban nyilván lassúnak találva 1902-ben, már kifejezetten reform céljával, kiválik belőle a Madách nevét felvevő páholy. Az anyapáholy 1904-re már vállalja az I. szabadkőműves vándorgyűlés megszervezését: ennek a szabadkőművesség új feladatait megfogalmazni hivatott programjában az átalakulásra igen jellemzően a szociális kérdések, a népoktatási törvény revíziója és a népfelviíágosítás mellett helyet kap az iparvédelem, de a szabadgondolkodók szervezése is. A Madách páholy azonban maga is közben továbbfejlődik: 1910-től erősen radikális irányba fordul és messzemenően együttműködik a Martinovics páhollyal -, miközben az anyapáholyból 1906-ban kivált ugyancsak radikális Petőfi páholy a szocialista fejlődés szabadkőműves szempontú ellenőrzésére és befolyásolására vállalkozik, választójogi kérdésekkel is foglalkozva, de (jellemzően) bekapcsolódva a Neuschloss páholy kezdeményezte többtermelési mozgalomba is. Nem kevésbé lesz jellemző, hogy innen viszont 1909-re a konzervatívok fognak kiválni, megalapítva a Március páholyt. Nagyon helytelen és indokolatlan lenne, ha a páholyok ilyen osztódása mögött minden esetben tényleges kiélesedett ellentéteket keresnénk. Volt nyilván ilyen is: hiszen 1908-ban a nagyváradi László király páholynak az Apponyi-féle népoktatási javaslatot megszavazó szabadkőműves képviselőkön át az egész magyar (ezalatt főleg a budapestieket értve) szabadkőművességet opportunizmussal vádoló felfogása körül élesednek ki az ellentétek (a budapesti páholyok egyrésze a vádakat visszautasítva a Nemzeti páholy mellé áll); - még 1911-ben is felháborodást okoznak a régi, még skót rítusúnak indult Hungária páholynak (mely a 80-as évek elején az antiszemitizmussal is kacérkodott) klerikálisnak érzett irányelvei; - s ugyanebben az évben a páholyok egyrésze állást foglalt a Jászi Oszkárnak a Martinovics páholyban tartott főmesteri székfoglalójában megnyilvánuló erőteljes radikalizmussal szemben: ha egyet értenek is céljaival, de a páholyoknak tényleges politikai szervezetekké való alakítását sokan ellenzik. Ám az esetek nagyobb részében, nyilván új, a fejlődés során újonnan felmerülő problémák tanulmányozására, valóban polgári irányú befolyásolására megbízott munkacsoportok születéséről van szó. 3 Tanulmányok XXIV. 33