Tanulmányok Budapest Múltjából 24. (1991)

SZEMLE – RUNDSCHAU - Haulisch Lenke: Az 1980-85. közötti új szerzemények kiállítása Kiscellben = Ausstellung der Neuanschaffungen zwischen 1980-1985 in Kiscell 235-240

művész, a német Bauhaus neveltje nem művészeknek, hanem Kállai Ernőnek a nevét említette, ami számára biztosíték volt arra nézve, hogy az ő munkásságát Magyarországon meg fogják érteni. Nos, a Kiscelli Múzeum új szerzeményeinek kiállítása, a hely varázsa, több Kállai által felszentelt művész alkotásainak a jelenléte azt a gondolatot sugallja, milyen méltó lenne, ha ez az intézmény Kállai Ernő törekvéseit tudatosan is a magáévá tudná tenni: az ő nyitottságát, humanizmusát, de kíméletlenségét is az emberellenességgel, az olcsó megnyilvánulásokkal szemben, s ezekkel felfegyverkezve létrehozna egy olyan budapesti vonatkozású állandó huszadik századi kiáUítást, mely a közelmúltra támaszkodva képet tudna adni élő művészetünk valódi eredményeiről. Ez alapja lehetne a sokat emlegetett, s ez ideig sehol sem látható Modern Múzeumnak. Szentelhetnék ezt a kiállítást Kállai Ernő emlékének, aki a háború éveiben annyira szívén viselte a Schmidt kastély gyűjteményének sorsát, hogy a szoborpark pusztulását látva arra kérte barátját, Pap Gyulát, készítsen fotókat róla, legalább így maradjanak meg a régi plasztikák az utókor számára. Nos, ezt a kitérést az teszi indokolttá, hogy tudatosan vagy öntudatlanul, a Kiscelli Múzeum gyűjtési koncepciója - ha itt-ott hézagokkal és bátortalanul is - de nem idegen a fentiektől. Erre utal a tárgyalt kiállítás folytatása, amely a kortárs művészetet pásztázza át több-kevesebb sikerrel. LENKE HAULISCH AUSTELLUNG DER NEUANSCHAFFUNGEN ZWISCHEN 1980-1985 IN KISCELL Nach langwierigen Instandhaltungsarbeiten sind die Tore des alten Kisceller Gebäudes des Historischen Museums der Stadt Budapest für die Besucher kürzlich wieder geöffnet worden. Schon die erste zeitweilige Ausstellung - die zusammengefaßt ein Bild von der Malerei des vor kurzem verstorbenen Malers Béla Veszelszky vermittelte - zeigt, daß die in den Wirkungsbereich des Hauptstädtischen Rates gehörende Institution nicht nur in der alten Stadtgeschichte Forschungen anstellt, sondern auch in den der Gegenwart nahestehenden, unsere Tage gestaltenden Faktoren, in diesem Fall auf dem Gebiet der bildenden Kunst etwas zu geben hat. So ist es auch richtig, haben doch die großstädtischen Sammlungen Europas im allgemeinen dieses doppelte Bestreben: Das Musée de la ville de Paris wurde durch das Centre Pompidou nicht überflüssig, aber auch das Germanische Museum von Nürnberg vermochte die spezifischen Aufgaben des Museums der Stadt Nürnberg nicht zu übernehmen. Die städtischen Museen sind nicht in der Lage, gegenüber, bzw. neben den größeren Landessammlungen die eigenartige Struktur des urbanen Mediums zu widerspiegeln. Wie wäre dies nicht wichtig bei uns, wo die Museen so nahe zueinander sind und vielleicht darum auf dem Gebiet der bildenden Kunst ein viel einschichtigeres Bild vermitteln, obwohl eben deren heimische Malkunstart um vieles lehrreicher und inte237